Tranquila...

Csak nem akar összejönni ez a bevállalt gyakrabban írás...

Szóóóval mostanában a leggyakrabban hallott spanyol kifejezéseket Anitával feszt használjuk, ha kell ha nem, ha spanyolul beszélünk ha nem... :-)
Egyik ilyen a "tranquila", vagyis csak nyugodtan... de mindenre mondják ám! Úgyhogy a szótárunk pillanatnyilag úgy néz ki, hogy "mañana-tranquila-siesta-fiesta-hola-que tal-muy bien" :-)
Spanyolországba készülőknek jó hír, hogy ezzel nagyjából el is lehet lenni viszonylag hosszú távon :-)

A kis sztorim múlthét szombaton a bringatúrával ért véget... vasárnap elmentünk a Bioparc-ba, ami tulajdonképpen egy nagyon pöpecül megcsinált állatkert: http://www.bioparcvalencia.es/en/
Persze vasárnap 30 C-ban százezermillirádan voltak, de nagyon jól éreztük magunkat - van pl. egy ilyen Madagaszkár-os rész, ahol a majmócákhoz teljesen közel lehet menni, nincs kerítés meg semmi... Ja, és jelentem a gyerekek minden országban egyformák :-) Mást sem hallottunk egész nap, mint hogy "Mamaaaaa, Papaaaaa, mira, mira, mira!" (Anya, Apa, nézd, nézd, nézd!) :-) Nagyon kis cukik voltak :-) Úgyhogy kihasználva a jó időt egész késő délutánig az állatokat nézegettük - a nap végén pedig sikerült egy kis műsort is elkapni: egy "stadion" szerű helyen ültünk (persze szabadtéren), és mindenféle idomított madarak repkedtek felettünk, tarajos sül család sétált egy kört, meg róka, meg én már nem is tudom mi minden... nagyon hangulatos volt, és nem lehetett semmi ezt a csomó állatot így betanítani! Ja, és az egész alatt az Oroszlánkirály zenéje ment - mert ugye ez a Bioparc az afrikai állatkákra fókuszál :-)
Szóval szép nap volt, rettentően elfáradtunk, este meg még melóznom kellett egész sokáig - de kár lett volna kihagyni :-)

A héten péntek kivételével minden nap voltunk Poblában. Azt hiszem hétfőn ott is reggeliztünk - nagyon mókás, ugyanis a faluban gyakorlatilag senkinek nem az anyanyelve a kasztíliai spanyol, mindenki valenciaiul beszél... olyannyira, hogy van aki konkrétan a kávét kérek tejjel kifejezést sem érti meg spanyolul... szóval sikerült egy nagyon kis kellemes helyre beülni inni egy jó reggeli teát - látszik, hogy nem egy teás népség, a mini kb. másfél decis csészébe adják ezt is, ami ugye valljuk be olyan nagyon nem sok...
No sebaj, a kollégák nagyon aranyosak, odafigyelnek ránk, kérdezgetik, hogy mi mindent láttunk már, és például az október 23-i magyar eseményekről is tudtunk velük kicsit beszélgetni :-)
Szóval határozottan jó ott lenni - csak ne lenne ilyen baromi hosszú kijutni :-(
Mondjuk az biztos, hogy ennyit otthon nem sétálok, remélem csini leszek mire hazajutok :-)

Tranquila. Na ez pl. Pepe barátunk kedvenc kifejezése is. :-) Jaj, és majdnem elfelejtettem a legfontosabb helyi időmérő egységek a "segundito" és a "minutito" (mindent de mindent becéznek:-D), ami nagyjából annyit tesz, hogy várjál tranquila majd egyszer megérkezem/szólok stb...
Szóval egyik nap Pepe is szólt, hogy egy minutito múlva majd átjön értünk az irodába ahol mi ülünk, és akkor tudunk vele beszélni az ő projektjeikről stb. Na, asszem 3 óra hossza után csak átmentem én és bekopogtam, hogy na akkor lehetne pl. most? :-)

Kicsit összefolynak a napok, de valamelyik délután meló után beugrottunk a Valencia történetét bemutató múzeumba is: http://www.mhv.com.es/mhv/cas/index.php
Előtte útközben megálltunk kajálni egy kis, kínaiak által üzemeltetett talponállóba - ami bár elsőre nem volt túl bizalomgerjesztő, de utólag nagyon jó választásnak bizonyult :-)
Ja igen, kaja. Hát nem keveset eszek, ugyanis itt egyszerűen minden nagyon nagyon finom! Pl. Bárhova is ülünk be, még ha csak egy szendvicset is kérünk, akkor is tesznek elénk egy kis olajbogyót, kenyeret, van ahol sült krumplit aiolival.... mmmmm, egyszerűen nem lehet nem megenni... és akkor még mondjuk a mai csokis gofriról nem is beszéltem...
Szóval ez a valencia múzeum nem egy nagy hely, de tökjól meg van csinálva, és ami nekem kifejezetten tetszett, hogy voltak ilyen kivetítős részek, ahol az adott korra jellemző emberkék játszottak ez egy-egy rövid sztorit - mintha belekukkanthattunk volna egy kicsit az életükbe... és szerintem (bár nem mondanám magam a spanyol nyelv szakértőjének :-D), még a nyelvezetet is a kornak megfelelően váltogatták!

Úgyhogy mostmár lassan mindent tudunk a városról :-)
Ami még érdekes, hogy van itt egy "folyó", a Túria. Az idézőjel nem véletlen, ugyanis 1957-ben egy akkora áradást produkált, hogy a helyiek berágtak, és odébbtették a folyót, ki a városból... Utána jött a nagy közös gondolkodás, hogy mi legyen a folyómederrel, és tadám, csináltak belőle egy hatalmas parkot!
Gyönyörűséges, sokat szoktunk arrafelé sétálni! Vannak kosárpályák, focipályák, futópályák... mindenféle, és a helyiek még mindig úgy mondják, hogy "menj a folyó mentén", ha útba akarnak igazítani :-)

Szerdán (szerdán? asszem szerdán) találkoztunk a metrón a már említett romániai magyar sráccal, aki a Poblához muy cerca (nagyon közel... aha, persze) levő gokartpályán dolgozik fotósként. El is döntöttük, hogy a hétvégén bizony megkeressük ezt a helyet... No de időrend... tranquila...

Pénteken nem mentünk Poblába, hanem egy itteni (ez is muy cerca, peeeersze) ipari park/inkubátorház nyíltnapján vettünk részt. Ide busszal kellett menni, nagyon kedvesek voltak a szervezők, felhívtam őket előző nap, hogy akkor segítsenek már hogy lehet oda kijutni... elmagyarázták nagyjából telóban, de biztos ami biztos küldtek emailben is egy házi készítésű térképet, meg részletes leírást :-)
Szóval megtaláltuk a buszt, jött is, a sofőr is úgy tűnt, hogy megértette, hogy mit szeretnénk, és melyik megállnál szóljon nekünk, úgyhogy roppant gördülékenye odataláltunk :-)
Maga a rendezvény is érdekes volt - és kérdezgetni is mertünk, nem voltak sokan, úgyhogy szép türelmesen el is magyaráztak mindent. Sőőőt, még az ottani nemzetközi emberke kapott is a lehetőségen, és megkérdezte, hogy tudnánk-e találkozni a következő héten, átbeszélni az együttműködési lehetőségeket. Mondtam Neki, hogy muy bien, és abban maradtunk, hogy hétfőn hív, hogy be tudott-e még szervezni egy másik itteni szervezetet (városok és megyék szövetsége) és a megbeszélésre. Na gondoltam magamban, hogy persze, ez is mañana lesz... de kellemes csalódásként ért, hogy még aznap küldött emailt, úgyhogy kedden menni is fog az egyeztetés - ilyen szuperhatékonyak is tudnak errefelé lenni a fiúklányok, bizonyám :-)
Egyúttal még megkérdeztem, hogy mégis mikor jön a busz, hogy jutunk vissza a parkból Valenciába... szerencsénk volt, mert meghallotta az egyik fickó, aki szintén részt vett a rendezvényen, és mondta, hogy ha várunk egy segundito-t, akkor ő behoz minket a városba (nyugi Anya, nem gyakran csinálunk ilyet, de pont most olvastam egy cikket, hogy igenis bízzunk a megérzéseinkben és higgyük el, hogy nem mindenki sorozatgyilkos vagy terrorista... van aki tényleg csak segíteni akar... úgyhogy ennek a jegyében fogadtuk el a felajánlást:-))... Na, hát ez a segundito vetekedett a Pepe féle minutito-val, de a lényeg, hogy Pedro elhozott minket, és közben megtudtuk azt is, hogy a valenciai nyelv miért hangzik úgy, mintha kb. részeg olasz fiatalok franciául próbálnának beszélni... a titok a sztoriban az, hogy míg anno az arabok nagyjából az egész Ibériai-félszigetet elfoglalták az északi részeken, illetve Katalónia és Valencia régiókban nem volt jelentős a hatásuk, úgyhogy az itteni nyelveknek sokkal erősebbek a latin elemei, míg a kasztíliai spanyolban sok az arab hatás. No hát nem vagyok egy nyelvész, logikusnak tűnt, úgyhogy elhittük :-)

Úúú, ezt majdnem elfelejtettem, egyik este elmentünk kajálni arra a környékre, ahol anno Rose-ékkal voltam. Na, hát fél8-kor még közölték hogy nincs konyha, várjunk egy minutito-t... najó nem :-) konkrétan fél órát mondtak... szóval vártunk. Elég hamar eldöntöttünk, hogy tapas-t, meg valami "monteditos" névre hallgató mini szendvicskéket fogunk enni. Nagyon szépre csinálják... és rettenetesen jól lehet lakni tőle! Mondjuk az én szendvicskéimnél nem annyira nagyon tudtam, hogy mit is eszek, az egyiken rántotta szerű cucc volt feltornyozva, a tetején kaviárral, a másikon pedig... dobpergés... lekvár szerű édes valamin hagymás vér :-D Igazából az íze jó volt, de az agyam a mai napig nem tudja befogadni... meg arra is kíváncsi lennék, hogy kinek és milyen körülmények között pattant ez az ötlet ki az agyából :-D

Szóóóóval, szombat.
Úgy döntöttünk, hogy megnézzük Llíriát, ami tulajdonképpen annak a metró/HÉV járatnak a végállomása, amivel nap mint nap járunk Poblába. Először is ittunk egy kávét az állomás melletti "restiben" :-D, aztán helyi boltban vettünk egy kis nasit és megérdeklődtük a néniktől, hogy mégis merre van az Ayuntamiento (városháza), mert biztos ott a főtér is... kedvesen útba igazítottak, mi pedig ügyesek voltunk és elsőre odataláltunk... na ez azért nem volt így egész nap:-D
A főtéren volt a Tourinform is, ahol kaptunk térképet, a srác bejelölgette rajta, hogy miket érdemes megnézni, aztán uccu. Na az első probléma, hogy síkvidéki lyányok vagyunk, ez a városka meg minden volt csak nem sík... ez egyrészt persze király, mert sokszor szép a kilátás, másrészt cserébe lehetetlen tájékozódni a térkép alapján, és van egy tippem arra is, hogy mitől lett iszonyat izomlázam mára :-)
A helyiek egyébként nagyon kedvesek voltak - egy 80+ nénike is próbált segíteni, hogy rátaláljunk az egykori arab fürdőre, aztán egy másik hölgy visszavezetett minket a főtérre... sőt azt is megmutatta, hogy hol lakik (nem mintha bármi esélyünk lenne visszatalálni:-D), és többször is elmondta, hogy ha bármire szükségünk lenne, csak szóljunk. :-)

A llíriai turistáskodás utána  poblai gokartpálya volt a következő pont az útitervben... muy cerca, aha... jelentem 1 óra sétára van a metró/HÉV megállótól. Mikor nagynehezen odataláltunk és közöltük a büfés sráccal, hogy baromi éhesek vagyunk, mert gyalog jöttünk, nemes egyszerűséggel visszakérdezett, hogy teljesen őrültek vagyunk-e :-D
Persze itt is siesta volt, úgyhogy várni kellett, hogy a pálya kinyisson, aztán megvitattam egy öregúrral, hogy talán jobb lenne, ha nem a versenylázban égő srácokkal mennék egyszerre... hanem mondjuk néhány gyerekkel :-) Jólvanna, nem vagyok egy nagy ász gokartban, kihagyni nem akartam, de végigfélni sem, úgyhogy ez volt a legjobb megoldás :-)
Így is iszonyatosan élveztem! Nagyon menő a pálya: http://www.kartinglapobla.com/
És iszonyat jó volt ott vezetni! :-)

Ja, és a román-magyar fiúval is találkoztunk, akitől ajándékba kaptam egy sztárfotót is :-)

Miután visszagyalogoltunk a metróhoz állati mázlival kb 3 percen belül jött is (jelezném óránként jár), úgyhogy mondtuk Valenciának, hogy sok szépet láttunk, de "te hemos echado de menos" (hiányoztál nekünk), és a viszontlátást megünnepelni be is ültünk egy helyre itt az albérlettől nem messze megkóstolni a híres "agua de Valencia"-t: http://en.wikipedia.org/wiki/Agua_de_Valencia

A mai napot pihenéssel töltöttük, meg dolgozgattam kicsit, aztán délután elmentünk közelebbről is megnézni a Ciudad de las Artes y Ciencias-t (http://www.cac.es/), lánykori nevén a "futurisztikus épületeket". Nagyon vagány az egész környék, teljesen más mint a belváros! November 1-jén azt tervezzük, hogy visszamegyünk, megnézzük a tudományos múzeumot, az ócenáriumot meg még valamit, aminek nem jut eszembe a neve... jó kis program lesz :-)
Levezetésként pedig egy street art kiállítás képeit nézegettük (http://www.redbullcollectiveart.com/en/) - nagyon jópofa, az alapelve az, hogy úgy készültek a képek, mint anno az ilyen folytatásos közös sztorik, amiknél az ember csak 1-1 szót hallott, és ahhoz tette hozzá a sajátját és a végén valami közös különleges és nagyon érdekes dolog lett az egészből :-)

Szóóval, muy bien, mindenkinek szép estét, csudajó időt továbbra is (hallom ám a híreket, hogy otthon sincs ok panaszra :-) ), egy-két minutito és jelentkezem... tranquila ;-)

El mundo es un pañuelo

Szóval megint megtöröm az időrendet - én már csak ilyen renitens vagyok :-)
De a mai nap egyelőre elég mókásan kezdődött... és muszáj vagyok leírni :-)

A metrón/HÉVen Pobla-ba jövet a mellettem ülő fickó egyszer csak széles mosollyal megkérdezte, hogy magyarok vagyunk-e :-)
Ez már a második ilyen eset volt a héten - korábban egy román néni kérdezte meg, de ő csak felismerte a nyelvet, ahogy Anitával beszélgettünk, de amúgy kolozsvári román volt. No ez a fickó is Kolozsvárról jött, cserébe ő magyar volt. Beszélgettünk kicsit, hogy mit csinál itt. Kiderült, hogy gokartozókat fotóz a helyi gokart pályán. A sztorihoz hozzá tartozik, hogy pont a hét elején mondtam Anitának, hogy óóóóó úgy szeretnék gokartozni, és milyen már, hogy Debrecenben már nincs pálya, úgyhogy mialatt itt leszünk, mindenképpen keressünk...
Szóóóval, gondoltam jupiii ekkora szerencsénk van - főleg, mikor kiderült h a gokart pálya itt van Poblában... úgyhogy drukkoljatok, hogy a hétvégén el tudjunk menni, már előre várom :-)

Ezután ittunk egy kávét itt az iroda alatt levő kis étterem/kávézó/kocsma (?) típusú műintézményben, ahol a tulaj bácsi közölte, hogy szerinte jobban beszélünk kasztíliaiul nála, mert ő ugye csak valenciaiul tud :-)

Szépen indul a nap :-) , nektek jó pihenés és megemlékezést!

¡Hola!

A korábbi külföldi utazásaimat követően ismét a szokásosnál hosszabb időre elhagytam kishazánkat....
Október 7-én hajnal 1-kor csörgött az óra, na ez a mostani 5 hetes kaland nagyjából ekkor kezdődött :-)

Október 7-11-ig Ávilában voltam az egyik projektemmel, ami hatalmas élmény - és kihívás is volt egyben, hiszen a "standard résztvevői" szerep helyett most koordinátorként kellett ügyeskednem... igazából a kezdeti izgalmat és megilletődést követően nagyon élveztem az egészet, rengeteg érdekes előadást hallottunk, csodaszép helyeken jártunk, inspiráló emberekkel találkoztunk... és a kis csapattal is szuperül sikerült együtt dolgozni - bár néhány késő esti megbeszélés már kezdte kiverni itt-ott a biztosítékot, de azért derekasan helytálltunk.

Voilá egy csopifotó a Gredos hegyek közül :-)

Ezalatt az egy hét alatt azért a meló nagyrészt angolul ment - bár a kedves spanyol kollégák a "Sofía úgyis ért spanyolul" felkiáltással gyakran beszélgettek a jelenlétemben és velem is spanyolul, azért az igazi kaland a program végén, pénteken, sőt méginkább szombat reggel kezdődött...

Igazából oda vagyok meg vissza ezért az országért, minden érdekel, az emberek, a történelem, a nyelv, a kultúra, szóval minden de minden, úgyhogy nagyon szeretnék annyi dolgot megnézni, átélni, amennyi csak belefér ebbe az időbe... ígyhát az ávilai hetet követően Valencia felé vettem az utamat.

11-én pénteken még sikerült az egyik kedves spanyol kolléga segítségével megvenni a valenciai vonatjegyemet másnapra + egy spanyol SIM-kártyát is, hogy ha lehet kicsit egyszerűsítsem az életemet idekint...

12-én reggeli után uzsgyi a vasútállomásra, irány Madrid, Atocha pályaudvar. Szerencsém volt, mert ide is tudtam jönni közvetlenül Ávilából, így nem kellett az amúgy teljesen felhasználóbarát cserébe 2 bőrönddel kistáskával laptoppal csöppet sem egyszerű madridi tömegközlekedést igénybe vennem... Az Atocha-n elég sok időm volt várni a következő vonatomra. Az első dolog, ami meglepett, az az volt, hogy ellenőrizték a bőröndjeinket és a jegyünket mielőtt  beengedtek a váróba. Tiszta reptér feeling! Szép volt meg tiszta amúgy, és gyorsan eltelt a várakozásos idő a frissen beszerzett újságommal :-)

Alexis, akitől a lakást béreljük az előző nap leegyeztetettek szerint a vasútállomáson várt. Borzasztó kedves volt (és mellesleg szuperül beszél angolul... hátööö, ekkor még nem álltam át szigorúan spanyolul beszélek üzemmódba :-) )! A lakás a belváros közepén van, de tényleg, rengeteg étterem, kis boltocska van az utcánkban, és majdnem éjjel-nappali zöldséges is - ahol gyakorlatilag mindent lehet kapni, úgyhogy nem túl gyakran járunk a normális, messzebb levő boltba.
Mivel Anita csak éjjel érkezett, így délután elindultam egyedül felfedezni a várost. Azt hiszem 2011 áprilisában voltam itt korábban - olyan jó érzés volt ráismerni a régebben látott utcákra, épületekre :-)
Séta közben egy metróállomás információs bódéjában sikerült kiderítenem, hogy hogy is van itt ez a bérlet dolog, úgyhogy kb. eldőlt h mivel gyakorlatilag majdnem minden nap ki kell utaznunk La Pobla de Vallbona-ba (ahol a fogadó szervezetünk van), megéri a 30 napos bérlet a laza majdnem 70 euróért....

Vasárnap Anitával úgy döntöttünk, hogy a legjobb módja a város feltérképezésének, ha felülünk egy városnéző buszra... ja azt elfelejtettem mondani: 27-30 fok van napközben (sőt!)! Igen, október közepén! Hihetetlen! :-)

Sok-sok csudaszép képet csináltunk, és nagyjából megismertük a várost. 3 nagyobb tér van a belvárosban a Plaza de la Virgen (gyakorlatilag a mi utcánk végén kezdődik), a Plaza de la Reina (ahonnan a városnéző buszok is indulnak, és mivel rengeteg turistákra váró lovasszekér is van erre, az "illatokról" könnyen felismerhető ;-) ) és a Plaza de Ayontamiento. A belváros körbebuszozgatása után a tengerpartra is lementünk egy másik járattal... elállt a szavam is, annyira gyönyörű!
Ami még érdekes, és szeretnénk megnézni közelebbről, az a "futurisztikus épületek" néven is emlegetett komplexum, és a Bioparc állatkert... No meglátjuk sikerül-e eben a néhány hétben :-)

Hétfőn reggel a korábban kinézett metró/HÉV szerű járattal elindultunk a nem is olyan közel levő La Pobla de Vallbona településre Pepe barátunkhoz.
Az állomástól még kb 20 percet kellett sétálni, kicsit el is tévedtünk, de hála a nagyon okos telefonomnak (köszi Töki ;-)) és a rajta lévő térképnek sikerült időben megérkezni.

A helyiek nagyon kedvesek voltak, nagyon megörültek, hogy értünk spanyolul (és valamennyire beszélünk is), bár az informatikus fiú kicsit megküzdött a magyar windows-zal mire internetet varázsolt a gépeinkbe :-)

Összeismerkedtünk egy angol lánnyal, Rose-zal is, aki egy másik típusú, szintén EUs projekt keretében volt 4 hétig itt - de sajnos csak 1 hetünk volt "közös", így sokat nem tudtunk találkozni.
De szerda este így is együtt vacsiztam vele, meg az itteni "kollégáival", úgyhogy legalább kicsit megismertem milyen ez a város nemzetközi szemmel :-)

Kedden szintén Pobla-ban voltunk, de szerdán már nem mentünk, mert pont volt egy, a témámhoz tökéletesen passzoló rendezvény itt Valenciában, csütörtökön pedig egy partnerünkkel találkoztam, szerdán meg másik rendezvény... szóval legközelebb majd csak hétfőn megyek megint.
No de vissza az időrendbe :-)

Munka után délutánonként a városban sétálgattunk, nézelődtünk, és többek között a tőlünk kb 2 háznyira levő biciklikölcsönzőbe is betévedtünk :-)
Kiderült, hogy nem csak kölcsönözni lehet náluk, de utakat is szerveznek itt a környéken...

Szóóóval mondom vissza az időrendbe. Szerdán elmentünk erre a Strukturális Alapos rendezvényre, ahol sikerült a Valencia régió nemzetközi ügyekért felelős emberkéjével összeismerkednem, nagy nehezen elmondani, hogy ki vagyok mi vagyok és miért vagyok itt... és szereznem egy névjegykártyát aminek a segítségével reményeim szerint a rendezvény előadásait is el fogom tudni majd kérni.

Este Rose-ékkal találkoztam... persze útközben jutott eszembe, hogy annyira nagyon nem tudom, hogy mennyire biztonságos ebben a városban egyedül mászkálni, úgyhogy írtam Alexis-nek egy üzit, de megnyugtatott, hogy teljesen nyugodtan közlekedhetek, nem veszélyes hely Valencia. Én meg elhittem :-) És tényleg! Jót beszélgettem a PIONEER-es fiatalokkal, de nem maradtam sokáig, mert elég húzósak azért így ezek a napok.

Csütörtökön a partnerünkkel, Cécile-lel találkoztam. Az a fura, hogy valahogy olyan helyen lakunk, hogy mindn gyalog 20-25 perc, viszont tömegközlekedéssel sem gyorsabb... úgyhogy jobb híján sétáltam - de egyáltalán nem bántam meg :-)
Munka után a tengerpartra mentünk Anitával - persze oda azért tömegközlekedni kell, ami elég vicces, mert a megállókat pl. hol spanyolul, hogy a valencia nyelven mondják be... még nem jöttünk rá, hogy ez tulajdonképpen mitől is függ... :-D

Pénteken konfira mentem, amire a partnerek spontán vacsit szerveztek maguknak csütörtök estére, úgyhogy oda is becsatlakoztam. :-)
A hely ahova mentünk állítólag vmi nagyon híres itt Valenciában, cserébe szó szerint 2 percre van gyalog a lakástól, úgyhogy nem panaszkodhatok :-)
Kicsit tartottam tőle, hogy milyen lesz egy teljesen összeszokott csapattal vacsizni, de mindenki nagyon kedves és nyitott volt - a spanyol szervező lányok pedig különösen, többször el is mondták, hogy mindenképpen találkozzunk még amíg itt vagyok - munka ügyben meg egyébként is :-)
Igazi spanyolosat vacsiztunk, 8 fogással, de mindegyik ilyen közös tából eszegetős/csipegetős, ahogy az itt szokás :-)

Péntek reggel pedig már úgy köszöntünk egymásnak, mint régi ismerősök :-) Sőt! A keddi konfin megismert valenciai kolléga széles mosollyal szintén odajött hozzám, hogy nahát itt is összefutunk - és ezt meg is említette a megnyitó beszédében :-)

A rendezvény ismét angolul volt, úgyhogy pihenhettem kicsit... de nagyon érdekes és hasznos dolgokat hallhattunk, úgyhogy ezerszázalékban megérte!
Miután vége lett a rendezvénynek egy barcelonai kollégával együtt mentünk a metróhoz, és közben elég érdekeseket mesélt... katalánokról és spanyolokról... a polgárháborúról és az utána következő diktatúráról... úgy általában Katalóniáról... és kaptam néhány könyv-javaslatot is olvasnivalónak :-)

No és a mai nap: biciklitúra!
Igen, én! :-)
Persze csak előrevetíteném, hogy a "pinchar" (defektet kapni) ige az egyik amit ma megtanultam...

Szóval felfedeztük a héten a mellettünk levő biciklikölcsönzőt, ahol nagyon kedves és türelmes fiatalok dolgoznak, és lelkesen mutogatták, hogy milyen útjaik vannak (megnéztünk vagy 80 fotót is:-)), úgyhogy Anitával úgy döntöttünk, hogy mindenképpen ki kell próbálnunk - különösen amíg ilyen szép idő van, jobb a szabadban programokat csinálni. Reggel 10-kor kezdtünk készülődni, a bringák ilyen spéci, elektromos rásegítéses kütyük voltak, úgyhogy elvileg kevésbé fárasztó - cserébe mondjuk a nap végére attól még nem érzem a fenekemet (párnán ülök éppen...) :-D Először a városban "gyakoroltunk" kicsit, meg megnéztük a Jardín Real-t, ami egy botanikuskert/park, de van ilyen gyerekeknek felfestett utcarészlet gyakorlópálya is.
A belvárosból az egyetemi negyedeket is útba ejtve jutottunk ki a város melletti farmok közé. Na az biztos hogy magamtól ilyen helyekre el nem jutottam volna! Mindenféle hagyma, meg narancs, meg helyi növény (pl. chufa) között, kis csatornák mentén kerekeztünk... érdekes, nem is gondoltam volna, hogy itt úgy öntöznek, hogy csatornák segítségével árasztják el a földeket. A két helyi vezetőnk (Silvia és Jorge) azt mondták, hogy még anno az arab időkből maradt meg ez a rendszer - és feltételezem, hogy elég jól bevált, ha azóta is használják :-)

Ezután elmentünk egy kis faluba (ami engem Szoboszlóra emlékeztetett), ahol a környék legjobb "horchata"-ját lehet kapni. Ha nagyon le szeretném fordítani, akkor azt mondanám, hogy "cukrozott mandulatej", amibe mi pl. fánk szerű sütit tunkoltunk... nyami :-) Az alapanyaga egyébként a korában említett chufa ("mandulafű"), amit kiszárítanak, és utána sajtolják ki belőle valahogy ezt a mandulatejet. Kérdezték, hogy nem túl édes-e... mondtam, hogy a "túl édes" fogalma nem létezik a szótáramban :-)

Innen tovább mentünk a kis földek között a tengerpartra... Valencia kicsi Velencéjét megnézni... óóóó gyönyörű volt! Színes házak, igazi turista-paradicsom! :-)

Na ekkortájt már kezdtem megéhezni (a korábbi kalóriabomba ellenére is :-D), úgyhogy nem bántam, hogy a végső célunk, egy kis (szerintem eléggé eldugott) vidéki étterem felé vettük az irányt...
Persze amikor már elkezdtem élvezni a biciklin a sebességet valami furcsa hangot hallottam... ó naná, hogy a hátsó kerekem defektes lett. Mondtam is a többieknek, hogy nyilván ha valami ilyesmi valakivel megtörténik, akkor az tuti én vagyok :-D
De nagyon fel voltak készülve, pik-pakk kicserélték a gumi-belsőt, és már folytattuk is az utunkat!

Az étterem egy farm tulajdonképpen. Körülöttünk csacsik, póniló, csirkék és kecskék + a növényeket is ott termesztették. Láttuk hogy csinálják a paellát (ami mint kiderült eredetileg valenciai találmány!), sőt még egy bazinagy keverőkanalat is a kezembe nyomott a roppant bátor séf bácsi ;-)

Az ebéd (délután 3-kor kezdtük!) spanyol szokás szerint kb. 3 féle előételből és a főételből, az itt készített paellából állt. Ez utóbbiban csiga is volt! Azt hittem csak a franciák ennyire őrültek... de nem :D
Caracol=csiga, egy újabb hasznos szó a mai napról :-)
Kaja után, mikor már tényleg kb kipukkadtunk még elmentünk egy helyi bácsival szekerezni a nem messze levő tradicionális valenciai farmházat megnézni, aztán lazán hazatekertünk :-)

Szóval ez az elmúlt néhány nap története :-)
Ha ügyes leszek, gyakrabban írok, és akkor nem lesz ilyen hosszú egy-egy bejegyzés... ;-)

Pakolás

Sziasztok!

Kicsit sűrűek a napjaim mostanában :-)

Épp pakolok, csak már meguntam... nem vagyok benne biztos, hogy be fognak férni a cuccaim :-/

Szóval véget ért a Leonardo gyakorlatom Brüsszelben.

El sem hiszem! Olyan nagyon gyorsan eltelt ez a négy hét!

Pénteken még találkoztam Johan-nal (Hong-Kongból ismerem, itt él Brüsszelben). Elmentünk egy olyan helyre, ahol kizárólag nem hagyományos söröket árulnak :-) Hihetetlen volt, el kellett mondani a pincérnek, hogy kb. milyen ízvilágot szeretek, és annak megfelelően ajánlott a hatalmas választékból! Voltak külön karácsonyra készített sörök is!

Végül egy erősebb "karácsonyit" választottam, ami nagyon finom volt, meg utána egy gyengébb hasonlóan világosat. Állítólag csak és kizárólag kis helyi manufaktúráktól szerzik be asöröket, és külön tréningek vannak apincéreknek, hogy melyik hogy készül stb. :-)

Nagyon jót beszélgettünk - tiszta fura, hogy 2 éve kb. nem is hallottunk egymásról (Erasmusosként Nála laktam, mikor eljöttem Apával találkozni Brüsszelbe), mostmeg simán végigdumáltunk egy estét. Most voltak októberben New York-ban haverokkal "nyaralni", úgyhogy volt miről mesélnie :-)

Hétvégén már készülődtem az utazáshoz. Búcsúzkodtam a helyektől - és szombaton hatalmas frász jött rám a nem gyenge havazás miatt:-D

Vettem még ilyen névkártyát a bőröndömre - nagyon vagány pirosat;-)

Vasárnap felugrottam még a karácsonyi vásárba, de anniyra hideg esős idő volt, hogy teljesen átfagytam, úgyhogy "búcsúzásképp" még beugrottam a Grand Place-on levő városi múzeumba - ami a korábbiakkal ellentétben nem volt olyan érdekes, de legalább láttam Manneken Pis magyar ruháját is :-)

Este meg a beszámolómat írtam gőzerővel, hogy még át tudjam küldeni Thomasnak a hétvégén, ahogy megígértem.

Ma reggel elindultam a németekhez, ismét megfejeltem azt a faágat, amit minden alkalommal :-D Szépen elbúcsúztam indenkitől, aki bent volt az irodában, beszélgettünk sokat, meg kaptam csokit is :-)

Mostmeg próbálnék pakolni, de annnnnnyira utálok, hogy csak halogatom a befejezését.

Egyszerűen nem látom hogy fogom a maradék cuccomat beleszuszakolni a táskákba :-(

Na drukkoljatok, hogy ne legyen semmilyen hó- és egyéb nemvárt akadály, és holnap délelőtt megérkezzek Manchester-be, onnan meg péntek este HAZA :-)

Manchester...

Majd írok rendesen is, hogy miújság mostnába, de 3 napja ez a dal jár a fejemben... Nem is értem miért :-) Úgyhogy gondoltam megosztom Veletek :-)

http://www.youtube.com/watch?v=JCXOo9OcPKY&feature=related

:-)

Gyönyörű hatalmas pelyhekben esik a hó! :-)

Felfedezések :-)

A hétvégi sétálgatásom során tettem egy hatalmas felfedezést :-)

Feltűnt, hogy minden vattacukor árusnál az van kiírva, hogy "Barbapapa".

Majd egyszer csak megláttam úgy is leírva, hogy "Barbe a Papa" (a "barbe" franciául szakállat jelent).

Szóval a vattacukor is olyan, mint egy nagy rózsaszín szakáll + a mesefilmben Barbapapa is nagy és rózsaszín :-) Innen jöhetett a neve?? :-)

A másik mókás dolog ma délután történt velem:

mentem egy konfira a Parlamentbe, és már épp a lépcsőkön másztam felfelé, amikor három látványosan eltévedt túrista srác megszólított, és megkérdezték, hogy nem tudom-e merre van az Európai Parlament! :-D

Szóval ezek után senki ne mondja, hogy én nem tudok tájékozódni :-)