Tranquila...

Csak nem akar összejönni ez a bevállalt gyakrabban írás...

Szóóóval mostanában a leggyakrabban hallott spanyol kifejezéseket Anitával feszt használjuk, ha kell ha nem, ha spanyolul beszélünk ha nem... :-)
Egyik ilyen a "tranquila", vagyis csak nyugodtan... de mindenre mondják ám! Úgyhogy a szótárunk pillanatnyilag úgy néz ki, hogy "mañana-tranquila-siesta-fiesta-hola-que tal-muy bien" :-)
Spanyolországba készülőknek jó hír, hogy ezzel nagyjából el is lehet lenni viszonylag hosszú távon :-)

A kis sztorim múlthét szombaton a bringatúrával ért véget... vasárnap elmentünk a Bioparc-ba, ami tulajdonképpen egy nagyon pöpecül megcsinált állatkert: http://www.bioparcvalencia.es/en/
Persze vasárnap 30 C-ban százezermillirádan voltak, de nagyon jól éreztük magunkat - van pl. egy ilyen Madagaszkár-os rész, ahol a majmócákhoz teljesen közel lehet menni, nincs kerítés meg semmi... Ja, és jelentem a gyerekek minden országban egyformák :-) Mást sem hallottunk egész nap, mint hogy "Mamaaaaa, Papaaaaa, mira, mira, mira!" (Anya, Apa, nézd, nézd, nézd!) :-) Nagyon kis cukik voltak :-) Úgyhogy kihasználva a jó időt egész késő délutánig az állatokat nézegettük - a nap végén pedig sikerült egy kis műsort is elkapni: egy "stadion" szerű helyen ültünk (persze szabadtéren), és mindenféle idomított madarak repkedtek felettünk, tarajos sül család sétált egy kört, meg róka, meg én már nem is tudom mi minden... nagyon hangulatos volt, és nem lehetett semmi ezt a csomó állatot így betanítani! Ja, és az egész alatt az Oroszlánkirály zenéje ment - mert ugye ez a Bioparc az afrikai állatkákra fókuszál :-)
Szóval szép nap volt, rettentően elfáradtunk, este meg még melóznom kellett egész sokáig - de kár lett volna kihagyni :-)

A héten péntek kivételével minden nap voltunk Poblában. Azt hiszem hétfőn ott is reggeliztünk - nagyon mókás, ugyanis a faluban gyakorlatilag senkinek nem az anyanyelve a kasztíliai spanyol, mindenki valenciaiul beszél... olyannyira, hogy van aki konkrétan a kávét kérek tejjel kifejezést sem érti meg spanyolul... szóval sikerült egy nagyon kis kellemes helyre beülni inni egy jó reggeli teát - látszik, hogy nem egy teás népség, a mini kb. másfél decis csészébe adják ezt is, ami ugye valljuk be olyan nagyon nem sok...
No sebaj, a kollégák nagyon aranyosak, odafigyelnek ránk, kérdezgetik, hogy mi mindent láttunk már, és például az október 23-i magyar eseményekről is tudtunk velük kicsit beszélgetni :-)
Szóval határozottan jó ott lenni - csak ne lenne ilyen baromi hosszú kijutni :-(
Mondjuk az biztos, hogy ennyit otthon nem sétálok, remélem csini leszek mire hazajutok :-)

Tranquila. Na ez pl. Pepe barátunk kedvenc kifejezése is. :-) Jaj, és majdnem elfelejtettem a legfontosabb helyi időmérő egységek a "segundito" és a "minutito" (mindent de mindent becéznek:-D), ami nagyjából annyit tesz, hogy várjál tranquila majd egyszer megérkezem/szólok stb...
Szóval egyik nap Pepe is szólt, hogy egy minutito múlva majd átjön értünk az irodába ahol mi ülünk, és akkor tudunk vele beszélni az ő projektjeikről stb. Na, asszem 3 óra hossza után csak átmentem én és bekopogtam, hogy na akkor lehetne pl. most? :-)

Kicsit összefolynak a napok, de valamelyik délután meló után beugrottunk a Valencia történetét bemutató múzeumba is: http://www.mhv.com.es/mhv/cas/index.php
Előtte útközben megálltunk kajálni egy kis, kínaiak által üzemeltetett talponállóba - ami bár elsőre nem volt túl bizalomgerjesztő, de utólag nagyon jó választásnak bizonyult :-)
Ja igen, kaja. Hát nem keveset eszek, ugyanis itt egyszerűen minden nagyon nagyon finom! Pl. Bárhova is ülünk be, még ha csak egy szendvicset is kérünk, akkor is tesznek elénk egy kis olajbogyót, kenyeret, van ahol sült krumplit aiolival.... mmmmm, egyszerűen nem lehet nem megenni... és akkor még mondjuk a mai csokis gofriról nem is beszéltem...
Szóval ez a valencia múzeum nem egy nagy hely, de tökjól meg van csinálva, és ami nekem kifejezetten tetszett, hogy voltak ilyen kivetítős részek, ahol az adott korra jellemző emberkék játszottak ez egy-egy rövid sztorit - mintha belekukkanthattunk volna egy kicsit az életükbe... és szerintem (bár nem mondanám magam a spanyol nyelv szakértőjének :-D), még a nyelvezetet is a kornak megfelelően váltogatták!

Úgyhogy mostmár lassan mindent tudunk a városról :-)
Ami még érdekes, hogy van itt egy "folyó", a Túria. Az idézőjel nem véletlen, ugyanis 1957-ben egy akkora áradást produkált, hogy a helyiek berágtak, és odébbtették a folyót, ki a városból... Utána jött a nagy közös gondolkodás, hogy mi legyen a folyómederrel, és tadám, csináltak belőle egy hatalmas parkot!
Gyönyörűséges, sokat szoktunk arrafelé sétálni! Vannak kosárpályák, focipályák, futópályák... mindenféle, és a helyiek még mindig úgy mondják, hogy "menj a folyó mentén", ha útba akarnak igazítani :-)

Szerdán (szerdán? asszem szerdán) találkoztunk a metrón a már említett romániai magyar sráccal, aki a Poblához muy cerca (nagyon közel... aha, persze) levő gokartpályán dolgozik fotósként. El is döntöttük, hogy a hétvégén bizony megkeressük ezt a helyet... No de időrend... tranquila...

Pénteken nem mentünk Poblába, hanem egy itteni (ez is muy cerca, peeeersze) ipari park/inkubátorház nyíltnapján vettünk részt. Ide busszal kellett menni, nagyon kedvesek voltak a szervezők, felhívtam őket előző nap, hogy akkor segítsenek már hogy lehet oda kijutni... elmagyarázták nagyjából telóban, de biztos ami biztos küldtek emailben is egy házi készítésű térképet, meg részletes leírást :-)
Szóval megtaláltuk a buszt, jött is, a sofőr is úgy tűnt, hogy megértette, hogy mit szeretnénk, és melyik megállnál szóljon nekünk, úgyhogy roppant gördülékenye odataláltunk :-)
Maga a rendezvény is érdekes volt - és kérdezgetni is mertünk, nem voltak sokan, úgyhogy szép türelmesen el is magyaráztak mindent. Sőőőt, még az ottani nemzetközi emberke kapott is a lehetőségen, és megkérdezte, hogy tudnánk-e találkozni a következő héten, átbeszélni az együttműködési lehetőségeket. Mondtam Neki, hogy muy bien, és abban maradtunk, hogy hétfőn hív, hogy be tudott-e még szervezni egy másik itteni szervezetet (városok és megyék szövetsége) és a megbeszélésre. Na gondoltam magamban, hogy persze, ez is mañana lesz... de kellemes csalódásként ért, hogy még aznap küldött emailt, úgyhogy kedden menni is fog az egyeztetés - ilyen szuperhatékonyak is tudnak errefelé lenni a fiúklányok, bizonyám :-)
Egyúttal még megkérdeztem, hogy mégis mikor jön a busz, hogy jutunk vissza a parkból Valenciába... szerencsénk volt, mert meghallotta az egyik fickó, aki szintén részt vett a rendezvényen, és mondta, hogy ha várunk egy segundito-t, akkor ő behoz minket a városba (nyugi Anya, nem gyakran csinálunk ilyet, de pont most olvastam egy cikket, hogy igenis bízzunk a megérzéseinkben és higgyük el, hogy nem mindenki sorozatgyilkos vagy terrorista... van aki tényleg csak segíteni akar... úgyhogy ennek a jegyében fogadtuk el a felajánlást:-))... Na, hát ez a segundito vetekedett a Pepe féle minutito-val, de a lényeg, hogy Pedro elhozott minket, és közben megtudtuk azt is, hogy a valenciai nyelv miért hangzik úgy, mintha kb. részeg olasz fiatalok franciául próbálnának beszélni... a titok a sztoriban az, hogy míg anno az arabok nagyjából az egész Ibériai-félszigetet elfoglalták az északi részeken, illetve Katalónia és Valencia régiókban nem volt jelentős a hatásuk, úgyhogy az itteni nyelveknek sokkal erősebbek a latin elemei, míg a kasztíliai spanyolban sok az arab hatás. No hát nem vagyok egy nyelvész, logikusnak tűnt, úgyhogy elhittük :-)

Úúú, ezt majdnem elfelejtettem, egyik este elmentünk kajálni arra a környékre, ahol anno Rose-ékkal voltam. Na, hát fél8-kor még közölték hogy nincs konyha, várjunk egy minutito-t... najó nem :-) konkrétan fél órát mondtak... szóval vártunk. Elég hamar eldöntöttünk, hogy tapas-t, meg valami "monteditos" névre hallgató mini szendvicskéket fogunk enni. Nagyon szépre csinálják... és rettenetesen jól lehet lakni tőle! Mondjuk az én szendvicskéimnél nem annyira nagyon tudtam, hogy mit is eszek, az egyiken rántotta szerű cucc volt feltornyozva, a tetején kaviárral, a másikon pedig... dobpergés... lekvár szerű édes valamin hagymás vér :-D Igazából az íze jó volt, de az agyam a mai napig nem tudja befogadni... meg arra is kíváncsi lennék, hogy kinek és milyen körülmények között pattant ez az ötlet ki az agyából :-D

Szóóóóval, szombat.
Úgy döntöttünk, hogy megnézzük Llíriát, ami tulajdonképpen annak a metró/HÉV járatnak a végállomása, amivel nap mint nap járunk Poblába. Először is ittunk egy kávét az állomás melletti "restiben" :-D, aztán helyi boltban vettünk egy kis nasit és megérdeklődtük a néniktől, hogy mégis merre van az Ayuntamiento (városháza), mert biztos ott a főtér is... kedvesen útba igazítottak, mi pedig ügyesek voltunk és elsőre odataláltunk... na ez azért nem volt így egész nap:-D
A főtéren volt a Tourinform is, ahol kaptunk térképet, a srác bejelölgette rajta, hogy miket érdemes megnézni, aztán uccu. Na az első probléma, hogy síkvidéki lyányok vagyunk, ez a városka meg minden volt csak nem sík... ez egyrészt persze király, mert sokszor szép a kilátás, másrészt cserébe lehetetlen tájékozódni a térkép alapján, és van egy tippem arra is, hogy mitől lett iszonyat izomlázam mára :-)
A helyiek egyébként nagyon kedvesek voltak - egy 80+ nénike is próbált segíteni, hogy rátaláljunk az egykori arab fürdőre, aztán egy másik hölgy visszavezetett minket a főtérre... sőt azt is megmutatta, hogy hol lakik (nem mintha bármi esélyünk lenne visszatalálni:-D), és többször is elmondta, hogy ha bármire szükségünk lenne, csak szóljunk. :-)

A llíriai turistáskodás utána  poblai gokartpálya volt a következő pont az útitervben... muy cerca, aha... jelentem 1 óra sétára van a metró/HÉV megállótól. Mikor nagynehezen odataláltunk és közöltük a büfés sráccal, hogy baromi éhesek vagyunk, mert gyalog jöttünk, nemes egyszerűséggel visszakérdezett, hogy teljesen őrültek vagyunk-e :-D
Persze itt is siesta volt, úgyhogy várni kellett, hogy a pálya kinyisson, aztán megvitattam egy öregúrral, hogy talán jobb lenne, ha nem a versenylázban égő srácokkal mennék egyszerre... hanem mondjuk néhány gyerekkel :-) Jólvanna, nem vagyok egy nagy ász gokartban, kihagyni nem akartam, de végigfélni sem, úgyhogy ez volt a legjobb megoldás :-)
Így is iszonyatosan élveztem! Nagyon menő a pálya: http://www.kartinglapobla.com/
És iszonyat jó volt ott vezetni! :-)

Ja, és a román-magyar fiúval is találkoztunk, akitől ajándékba kaptam egy sztárfotót is :-)

Miután visszagyalogoltunk a metróhoz állati mázlival kb 3 percen belül jött is (jelezném óránként jár), úgyhogy mondtuk Valenciának, hogy sok szépet láttunk, de "te hemos echado de menos" (hiányoztál nekünk), és a viszontlátást megünnepelni be is ültünk egy helyre itt az albérlettől nem messze megkóstolni a híres "agua de Valencia"-t: http://en.wikipedia.org/wiki/Agua_de_Valencia

A mai napot pihenéssel töltöttük, meg dolgozgattam kicsit, aztán délután elmentünk közelebbről is megnézni a Ciudad de las Artes y Ciencias-t (http://www.cac.es/), lánykori nevén a "futurisztikus épületeket". Nagyon vagány az egész környék, teljesen más mint a belváros! November 1-jén azt tervezzük, hogy visszamegyünk, megnézzük a tudományos múzeumot, az ócenáriumot meg még valamit, aminek nem jut eszembe a neve... jó kis program lesz :-)
Levezetésként pedig egy street art kiállítás képeit nézegettük (http://www.redbullcollectiveart.com/en/) - nagyon jópofa, az alapelve az, hogy úgy készültek a képek, mint anno az ilyen folytatásos közös sztorik, amiknél az ember csak 1-1 szót hallott, és ahhoz tette hozzá a sajátját és a végén valami közös különleges és nagyon érdekes dolog lett az egészből :-)

Szóóval, muy bien, mindenkinek szép estét, csudajó időt továbbra is (hallom ám a híreket, hogy otthon sincs ok panaszra :-) ), egy-két minutito és jelentkezem... tranquila ;-)