Elég régóta nem írtam…
A hétköznapok mostmár nagyából egyformán zajlanak… Be kell menni néhány órára, előtte meg utána lehet beszélgetni sok még mindig ismeretlen emberkével… Órák után net (most épp azt kéne kideríteni, hogy májusban hogy tudok hazamenni), aztán vissza a koliba, és keresni vlami társaságot, akikkel el lehet tölteni az estét (volt már pl. szerencsém hajnalig francia meséket is néznem) :) Múlthéten elég morcos voltam – szinte minden nap esett… Bár hallom hogy otthon is :(
A szombatom viszont nagyon mozgalmasra sikeredett :) Pénteken írt egy Weixi nevű „csoporrtáram”, akivel ugyanarra ez infó órára járunk, hogy a többi kínai barátjával mennek szombaton korizni, előtte meg csinál valami igazi kínai ebédet – ha ven kedvem, menjek :) A korizáshoz annyira nem is, de a kínai kajához annál nagyobb kadvem volt ;) Ilyen hallevest ettünk meg volt marhahúsos valami, meg tojásos zöldségköret, meg rizs… ez így leírva kicsit idétlen, de tényleg nagyon finom volt – nameg a tudat, hogy igazi kínai-kínai kaját eszek… :) Utána még a városban bóklástam kicsit – végre sütött a nap, és eszméletlen nagy élet van szombatonként! Minden bolt ugyanúgy nyitva, mint hétköznap, tele a Ralliement motorosokkal… szóval teccik ez a nyüzsgés :) Alighogy hazaértem és beszéltem Ádámmal, Cassidy kopogott be hozzám, hogy a többiek a városban vannak, mert vmi bárban lesz egy lájtos gitárkoncert, és oda megy ő is, csak gondolta megkérdezi van-e kedvem nekem is menni :) Öltözés vissza emberi ruhába, és irány a belváros :)
Nagyon teccik, hogy sok pici bár van nem messze egymástól, és ezért egyik sincs túlzsúfolva, nyugisak a pincérek is – csak ne lenne 2,5 deci sör 3 euro… :( Megkóstoltam valami KIR nevezetű itókát is – mert Cassidy szerint a kultúra órán erről beszéltek, hogy mien hűde helyi specialitás :D Őszintén? Mondjuk bor felvizezve málnaszörppel :D Na sebaj, legalább ez is kiderült :) A gitáros fickók viszont nagyon jók voltak! Ketten játszottak akusztikus gitáron mindenféle ének, vagy egyéb kíséret nélkül… Ahogy a kis koncertecskének vége lett átmentünk egy másik bárba, ami ilyen „művészbár”… Nagyon francia :) Az asztalunk Barbie-s képekkel volt beborítva, a falon valami noname feső képei (Reingard azt mondja szinte minden héten más amatőr művész képei vannak kirakva!), a lámpák voltak még nagyon komolyak: minthogyha nagyon régi rozsdás drótokból meg fémlapokból csinálták volna a búrájukat – úgy hogy minden egyes lámpa egy emberi arcra emlékeztetett :) Az este kevésbé szimpatikus része az volt, hogy gyalog jöttünk haza… Ugyanis laza ¾ órát kellett volna várni a buszunkra :( De végülis nembaj, úgyis állandóan azzal cukkolnak, hogy puhány vagyok, mert busszal járok (ja, az egyetem kb egy óra lenne gyalog:D), úgyhogy most legalább megmutathattam, hogy tudok ám sétálni is :)
A hétköznapok mostmár nagyából egyformán zajlanak… Be kell menni néhány órára, előtte meg utána lehet beszélgetni sok még mindig ismeretlen emberkével… Órák után net (most épp azt kéne kideríteni, hogy májusban hogy tudok hazamenni), aztán vissza a koliba, és keresni vlami társaságot, akikkel el lehet tölteni az estét (volt már pl. szerencsém hajnalig francia meséket is néznem) :) Múlthéten elég morcos voltam – szinte minden nap esett… Bár hallom hogy otthon is :(
A szombatom viszont nagyon mozgalmasra sikeredett :) Pénteken írt egy Weixi nevű „csoporrtáram”, akivel ugyanarra ez infó órára járunk, hogy a többi kínai barátjával mennek szombaton korizni, előtte meg csinál valami igazi kínai ebédet – ha ven kedvem, menjek :) A korizáshoz annyira nem is, de a kínai kajához annál nagyobb kadvem volt ;) Ilyen hallevest ettünk meg volt marhahúsos valami, meg tojásos zöldségköret, meg rizs… ez így leírva kicsit idétlen, de tényleg nagyon finom volt – nameg a tudat, hogy igazi kínai-kínai kaját eszek… :) Utána még a városban bóklástam kicsit – végre sütött a nap, és eszméletlen nagy élet van szombatonként! Minden bolt ugyanúgy nyitva, mint hétköznap, tele a Ralliement motorosokkal… szóval teccik ez a nyüzsgés :) Alighogy hazaértem és beszéltem Ádámmal, Cassidy kopogott be hozzám, hogy a többiek a városban vannak, mert vmi bárban lesz egy lájtos gitárkoncert, és oda megy ő is, csak gondolta megkérdezi van-e kedvem nekem is menni :) Öltözés vissza emberi ruhába, és irány a belváros :)
Nagyon teccik, hogy sok pici bár van nem messze egymástól, és ezért egyik sincs túlzsúfolva, nyugisak a pincérek is – csak ne lenne 2,5 deci sör 3 euro… :( Megkóstoltam valami KIR nevezetű itókát is – mert Cassidy szerint a kultúra órán erről beszéltek, hogy mien hűde helyi specialitás :D Őszintén? Mondjuk bor felvizezve málnaszörppel :D Na sebaj, legalább ez is kiderült :) A gitáros fickók viszont nagyon jók voltak! Ketten játszottak akusztikus gitáron mindenféle ének, vagy egyéb kíséret nélkül… Ahogy a kis koncertecskének vége lett átmentünk egy másik bárba, ami ilyen „művészbár”… Nagyon francia :) Az asztalunk Barbie-s képekkel volt beborítva, a falon valami noname feső képei (Reingard azt mondja szinte minden héten más amatőr művész képei vannak kirakva!), a lámpák voltak még nagyon komolyak: minthogyha nagyon régi rozsdás drótokból meg fémlapokból csinálták volna a búrájukat – úgy hogy minden egyes lámpa egy emberi arcra emlékeztetett :) Az este kevésbé szimpatikus része az volt, hogy gyalog jöttünk haza… Ugyanis laza ¾ órát kellett volna várni a buszunkra :( De végülis nembaj, úgyis állandóan azzal cukkolnak, hogy puhány vagyok, mert busszal járok (ja, az egyetem kb egy óra lenne gyalog:D), úgyhogy most legalább megmutathattam, hogy tudok ám sétálni is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése