Pakolás

Sziasztok!

Kicsit sűrűek a napjaim mostanában :-)

Épp pakolok, csak már meguntam... nem vagyok benne biztos, hogy be fognak férni a cuccaim :-/

Szóval véget ért a Leonardo gyakorlatom Brüsszelben.

El sem hiszem! Olyan nagyon gyorsan eltelt ez a négy hét!

Pénteken még találkoztam Johan-nal (Hong-Kongból ismerem, itt él Brüsszelben). Elmentünk egy olyan helyre, ahol kizárólag nem hagyományos söröket árulnak :-) Hihetetlen volt, el kellett mondani a pincérnek, hogy kb. milyen ízvilágot szeretek, és annak megfelelően ajánlott a hatalmas választékból! Voltak külön karácsonyra készített sörök is!

Végül egy erősebb "karácsonyit" választottam, ami nagyon finom volt, meg utána egy gyengébb hasonlóan világosat. Állítólag csak és kizárólag kis helyi manufaktúráktól szerzik be asöröket, és külön tréningek vannak apincéreknek, hogy melyik hogy készül stb. :-)

Nagyon jót beszélgettünk - tiszta fura, hogy 2 éve kb. nem is hallottunk egymásról (Erasmusosként Nála laktam, mikor eljöttem Apával találkozni Brüsszelbe), mostmeg simán végigdumáltunk egy estét. Most voltak októberben New York-ban haverokkal "nyaralni", úgyhogy volt miről mesélnie :-)

Hétvégén már készülődtem az utazáshoz. Búcsúzkodtam a helyektől - és szombaton hatalmas frász jött rám a nem gyenge havazás miatt:-D

Vettem még ilyen névkártyát a bőröndömre - nagyon vagány pirosat;-)

Vasárnap felugrottam még a karácsonyi vásárba, de anniyra hideg esős idő volt, hogy teljesen átfagytam, úgyhogy "búcsúzásképp" még beugrottam a Grand Place-on levő városi múzeumba - ami a korábbiakkal ellentétben nem volt olyan érdekes, de legalább láttam Manneken Pis magyar ruháját is :-)

Este meg a beszámolómat írtam gőzerővel, hogy még át tudjam küldeni Thomasnak a hétvégén, ahogy megígértem.

Ma reggel elindultam a németekhez, ismét megfejeltem azt a faágat, amit minden alkalommal :-D Szépen elbúcsúztam indenkitől, aki bent volt az irodában, beszélgettünk sokat, meg kaptam csokit is :-)

Mostmeg próbálnék pakolni, de annnnnnyira utálok, hogy csak halogatom a befejezését.

Egyszerűen nem látom hogy fogom a maradék cuccomat beleszuszakolni a táskákba :-(

Na drukkoljatok, hogy ne legyen semmilyen hó- és egyéb nemvárt akadály, és holnap délelőtt megérkezzek Manchester-be, onnan meg péntek este HAZA :-)

Manchester...

Majd írok rendesen is, hogy miújság mostnába, de 3 napja ez a dal jár a fejemben... Nem is értem miért :-) Úgyhogy gondoltam megosztom Veletek :-)

http://www.youtube.com/watch?v=JCXOo9OcPKY&feature=related

:-)

Gyönyörű hatalmas pelyhekben esik a hó! :-)

Felfedezések :-)

A hétvégi sétálgatásom során tettem egy hatalmas felfedezést :-)

Feltűnt, hogy minden vattacukor árusnál az van kiírva, hogy "Barbapapa".

Majd egyszer csak megláttam úgy is leírva, hogy "Barbe a Papa" (a "barbe" franciául szakállat jelent).

Szóval a vattacukor is olyan, mint egy nagy rózsaszín szakáll + a mesefilmben Barbapapa is nagy és rózsaszín :-) Innen jöhetett a neve?? :-)

A másik mókás dolog ma délután történt velem:

mentem egy konfira a Parlamentbe, és már épp a lépcsőkön másztam felfelé, amikor három látványosan eltévedt túrista srác megszólított, és megkérdezték, hogy nem tudom-e merre van az Európai Parlament! :-D

Szóval ezek után senki ne mondja, hogy én nem tudok tájékozódni :-)

Az elmúlt néhány nap

Bocsi-bocsi-bocsi.

Nem tűntem el, csak annyi minden van mindig, hogy egyszerűen nem volt erőm az elmúlt néhány napban leülni, és frissíteni az infókat J

A helyzet az, hogy 1 nappal a csizma-javítós győzedelmes hadjáratot követően Brüsszelben elkezdett esni a hó J Én azt hittem, itt nem jellemző, és a tavalyi csak kivételes tél volt, hogy sokat esett. De most is egész héten havazik (sőt, ma reggelre meg is maradt, úgyhogy szép fehér volt mindenJ), úgyhogy kezd megdőlni az elméletem J

Szóóóval, péntek este elmentünk a „Bábbszínházba”, ami nevével ellentétben egy kocsma J Csak valahogy át lehet menni belőle a híres „Toone” bábszínházba, úgyhogy ezért csak így emlegetik az itteniek. Olyan fura korsós sört is lehet kapni, aminek a pohara úgy néz ki, mint egy kémcső, amit középen összeszorítottak (meg persze vastagabb is), és valami fa szerkezetbe van beleállítva – szóval lehet inni úgy, hogy az ember kiszedi a kémcsövet, vagy fogja az egész fa szerkezetet, és kb. „korsónak” használja. Ez utóbbival csak az a gond, hogy a kémcső alatt megáll a sör a csapolásnál, amit persze elsőre nem lehet észrevenni, csak miután magadra borítottad J

Szombaton Gábor már pakolászott (délután indult haza), engem meg Zoli elvitt várostnézni J Baromi hideg volt, de megérte a mászkálás – voltunk bolhapiacon, a város legmagasabb részén, ahonnan be lehetett látni az „alsó-várost”, sültkrumplit enni, a karácsonyi vásárokban lődörögni + forraltbort inni J

Szóval gyorsan telt a nap – 1-re visszamentünk a lakásba segíteni Gábornak kicuccolni a Midi-hez a buszhoz, utána még kóboroltunk egy kicsit, meg bejártam az itteni egyik nagy plázát is J

Vasárnap elindultam megkeresni az egyik másik karácsonyi vásárt. Amiről kiderült, hogy hatalmas! Óriáskerék, körhinta, korcsolyapálya és persze rengeteg kis bódé – forralt borral, kolbásszal, apró ajándékokkal… Nagyon tetszett J

És valamilyen különleges okból, rengeteg üzlet nyitva volt a városban – pedig vasárnap általában minden zárva, és nem sok élet van a városban.

Úgyhogy gyorsan eltelt a nap.

Hétfőn a németeknél voltam délelőtt – olyan jó, már egyre többször egyre többen benéznek hozzám, segítséget kérnek, konferenciákról kérdeznek, vagy csak úgy érdeklődnek, hogy miújság J Csak az a kár, hogy mire „beszokok”, kb. már megyek is haza L

A jövőheti manchester-i úttal is alakulnak a dolgok. Remélem a hóhelyzet sem lesz súlyos, és rendben odaérek kedden – onnan meg haza pénteken J

Délután meg egy konferenciára jöttem egy hotelbe a Louise metróállomás közelében. Ez a környék valami elképesztő! Mintha egy másik városban lennék J Nagy széles utcák, elegáns üzletek, természetesen karácsonyi hangulat mindenfelé. És a hotel… Én még ilyet nem láttam J Piros szőnyeg a bejáratnál, beöltözött londínerek… És gyönyörű! Főleg ma reggel, a belső udvar a havazásban… ááá, el tudnék itt hosszabb időt is tölteni J Bár az árakat még nem tudom… „Conrad Hotel” (http://conradhotels1.hilton.com/en/ch/hotels/photoTour.do?ctyhocn=BRUHCCI) a hely neve, esetleg keressetek rá.

Az egyetlen szépséghibája, hogy internetet laza 25 euroért csiholnának, úgyhogy képzelem mibe kerül itt egy szoba :-D

Találóskérdés

Mivel jön le a cipőjavító ragasztó?

A bőrömmel...

:-D

Csizma

Reggel észrevettem, hogy a fekete csizmámon kibomlott a varrás, úgyhogy bosszankodva kellett tudomásul vennem, hogy az idő lassan eljár felette - viszont erre a hátralevő 2,5 hétre még elég nagy szükségem van rá.
Úgyhogy reggel megkérdeztem az egyik német kolleginát, hogy nem tud-e véletlenül egy jó cipészt a városban. Mondta, hogy itt nagyon közel van egy üzletközpont, ott van cipész.
Így ebédszünetben hazarobogtam a fél pár csizmámért (meg a DVD-ért, amit sikeresen otthon hagytam - rajta a munkához szükséges csomó irattal), és megkerestem a cipészt. Nagyon megörültem, hogy egy otthonihoz hasonló Mister Minit üzlet volt. Kézzel lábbal elmagyaráztam, hogy szeretném ha megragasztaná a pacák (nem jutott eszembe franciául a ragasztó, ami csak bonyolította a dolgot). Ő meg halál flegmán közölte, hogy ja, ilyennel nem foglalkoznak. Mondom tessék, akkor mit csinál? Erre kb. beszólt, hogy reggel bejön, újságot olvas aztán hazamegy. Mondom remek, akkor nem tud valami ötletet, hogy hol lehetne megcsináltatni - hiszen Magyarországon ugyanilyen üzletben simán megragasztják. Mondta, hogy nem. És nem is érti igazán, hogy miről beszélek.
Úúúúgy felhíztam magam, egy nyamvad cipész nem tudja megragasztani a csizmámat és még flegma is hozzá???

Na ezek után persze csupa pozitív dolog ért - bementem egy Spar szerű üzletbe, ahol találtam ragasztót. Csak rájöttem, hogy azt sem tudom, hogy a "bőr" hogy van franciául. Egy házaspárt kérdeztem a pénztárnál, de kiderült, hogy Ők sem helyiek, erre odapenderült mellém egy lány, hogy majd Ő segít :-) de sajnos kiderült, hogy az a ragasztó nem bőrre való.

Utána átmentem még a szemben levő Praktiker szerű üzletbe, ahol nagyon kedvesek voltak az eladók, és kb 50 féle pillanatragasztó cipő- és ruhajavító ragasztó közül válogattam.

Milyen cipész az, aki még az ilyen ragasztók létezéséről sem tud? Vagy letagadja...
Na mindegy, este cipőtjavítok :-)

Szemétgyűjtés

Kicsit honvágyam kezd lenni, úgyhogy újabban észreveszem a "nemszeretem" dolgokat is.

Tudjátok itt, az Európai Unió központjában hogy megy a szemétgyűjtés??

Hetente kétszer az emberek kirakják az utcára.

Igen, csakúgy a zsákokat - amitől persze ha jó esős idő van rögtön szemétben úszik minden. Csak nagyon kevés helyen láttam konténereket, úgyhogy itt valószínűleg ez a megszokott...

A másik mai "fantasztikus" tapasztalatom a Belgacommal volt: péntek este elszállt a netünk. Mármint amire azt hittük, hogy a miénk - utóbb kiderült, hogy ez nem teljesen volt h

elyénvaló feltételezés :-D Szombat reggel a Belgacom-nál kezdünk, aholis a kiscsaj azzal indított, h

ogy hívjuk inkább az ügyfélszolgálatot. Mondtuk, hogy megtörtént, de nem tudnak semmit. Jó, hát megnézte a rendszerben, még szeptemberben kikapcsolták a netünket - amiről természetesen nem tájékoztattak, és amiatt sem zavartatták magukat, hogy októb

erben még simán fizettük a számlánkat. Mondtuk, hogy remek, akkor aktiválják. Hát az nem úgy megy, meg kell újítani a szerződést is. Újítsuk. Jó, akkor hétfőn lesz net. Semmi kód, felhasználónév stb. nem fog változni. Hétfőn Zoli szólt, hogy felhívták, hogy aktiválták a netet. Öröm és boldogság, alig vártam hogy este végre kipróbáljuk a SAJÁT netünket. Nem működött. Zoli ma reggel 8-kor már nálunk volt, hívtuk azt a számot, amiről tegnap keresték, hogy közöljék a jó hírt. Letagadták, hogy erről a számról keresték volna! Aztán nekem el kellett jönnöm, de a fiúk hősiesen küzdöttek, aminek meglett a gyümölcse is :-) Kiderült, hogy olyannyira "nem változik semmi", hogy csak a modemet kellett lecserélni, és ehhez kb. 2 óra telefonálásra volt szükség, hogy valakinek eszébe jusson jeleznie...

Szóval kérem, ilyenek ezek a belga szolgáltatók :-D

Ma egy demográfiás konfin voltam (meg tegnap is), és jól megbeszéltük ezt egy spanyol (!) sráccal, hogy micsoda lusták és nemtörődömök ezek a belgák... hamar megtaláltuk a közös

hangot :-)

Hétvégén megnéztük Gáborral, hogy van-e már karácsonyi vásár - még éppen állították a naaaagy fenyőfát, meg farigcsálták a bódékat, úgyhogy holnap munka után csekkolom is, hátha már vannak árusok meg fények :-)

Meg valamikor voltunk még ilyen német karácsonyi vásáron is. Volt forralt bor, meg sültkolbász, meg gyönyörű karácsonyfadíszek (némelyik 100 euro körüli összegért...) :-)

Ja, igen, voltam a Közép-Afrika Múzeumban is - amit a litván fickó javasolt múlthéten.

Nagyon sok gyerek van itt a múzeumokban! Családok

csak úgy felkerekednek, és szombat délelőtt/délután elviszik a pulyákat ilyen kultúrhelyekre. A múzeumok meg

fel vannak készülve - a legtöbb

helyen különöző "egységcsomagok" vannak összeállítva a gyerekeknek, érdekes infókkal, keressenek meg ezt vagy azt, rajzoljanak... szóval így igazi kaland számukra!

Vasárnap eszméletlen hideg volt. Valahol a nagyon-nagyon hideg és a jegesmedvék

is megfagynak között... de mivel nem szeretek itthon ülni, elsétáltam megnézni, hogy hol lakik a király :-) Az útikönyv azt írta, hogy fél3-kor őrségváltás van. Hát itt őrség sem volt, úgyhogy eléggé félre lehettek tájékoztatva :-D

Utána meg hazajöttem és ittunk előregyártott forraltbort :-)

Ami pedig a legfontosabb : NEM TÉVEDTEM EL :-)))

Komolyan ez a hétvége valami rekord volt - és a szériám még kitart, mert a hétfői konfihelyszínre is elsőre odataláltam!

Ez a demográfiás móka amúgy nem volt akkora nagy szám, mint gondoltam. Viszont az első ember, akit a kávészünetben megláttam, a múltheti litván pacák volt :-)

Úgyhogy régi ismerősként üdvözöltük egymást :-)

Meg találkoztam egy német sráccal is (az egyik projektünkben partner, ezért külön kerestem), akiről kiderült, hogy Debrecenben amúgy már voltunk találkoztunk korábban, sőt, arra is emlékezett, hogy valami baj volt a fogammal. Itt már nekem is beugrott, majdnem közvetlenül a bölcsességfog-műtétem után voltam velük várostnézni - és valószínűleg elér rosszul festhettem, ha ez így megmaradt benne :-D

Találkoztam még egy miniszterükkel is a szász-anhaltiaknak, meg Thomassal és egy Christina nevű, szintén a képviseleten dolgozó nővel. Aranyosak voltak - még ez a miniszter is nagyon közvetlenül viselkedett, úgyhogy tényleg kijelenthetem lassan, hogy nagyon pozitívan csalódtam A németekben :-)

Nyüzsi

Az van, hogy majd elhagyom a fejem, annyi mindenféle dologgal kell egyszerre foglalkoznom... Szóval bocsesz az eltűnésért :-) Mindjárt visszaemlékezek és röviden leírom, hogy miújság volt az elmúlt héten.

Hétfőn a németeknél voltam - volt szerencsém jobban megismerkednem Herr Spuller-rel (tök fura, hogy nem a keresztnevükön hívják egymást a megbeszéléseken, hanem ilyen "hivatalosan"). Ő félig német félig magyar, és itt dolgozik Brüsszelben, Szász-Anhalt régiónál. Csütörtökre (mára) szervezett valami árvizes rendezvényt, és mivel kevés volt a regisztrált, úgy döntött, hogy hétfőn kiküldi az itteni magyaroknak is a meghívót - magyarul.

Hááát, aranyos volt, ahogy fogalmazott, de alig győztem javítani - ráadásul úgy, hogy ha lehet, nagyon ne törjem le a lelkesedését :-)

Mindenesetre fura, meg jó érzés volt munkaidőben a németeknél magyarul beszélni.

Este egy gyors bevásárlás jött még a közeli boltban, aztán haza - kicsit még csinálni a többi feladatomat.

A kedd délelőtti rendezvényt, ahova mentem volna lemondták, úgyhogy csak délután fél1-re kellett a Parlament Antal József épületénél lennem. Illetve lennünk, mert jött Gábor is. Vicces volt, mert már kb. délelőtt 11-kor elkezdtem melegíteni az ebédemet a németeknél, hogy időben odaérjek - néztek is rám, hogy mi a fene ütött belém :-)

A meglepi a Parlamentnél ért: nem találták a regisztrációmat, így belépőkártya sem készült nekem - úgyhogy hiába voltam ott időben, nem sikerült bejutni. Míg várakoztunk, összeismerkedtem egy pacákkal (hasonló helyzetben volt, mint én), aki a "Yehudi Menuhin" alapítványnál dolgozik, általános iskolások számára szerveznek programokat, hogy megszerettessék velük a művészeteket. Mondta, hogy épp mostanában "terjeszkednek" Magyarországra!

Miután mindezt megbeszéltük, közölték, hogy nem fogunk tudni bemenni a rendezvényre.

Kicsit felhúztam magam, megkérdeztem a biztonsági őrt, hogy hol lehet ilyen belépőkártyát szerezni. Mondta, hogy szemben van egy iroda, esetleg ott tudnak segíteni. Hát nem tudtak. Pedig sírni is megpróbáltam! :-P

Miközben agyaltam a megoldáson, belebotlottam még néhány hasonló cipőben járó emberkébe (volt, aki Franciaországból jött a rendezvényre!) és egy szervezőbe. Visszamentünk, beszéltünk másik szervezővel, hogy nincs-e valami megoldás. Akkor vettem észre, hogy van náluk egy csomó kimaradt belépőkártya. Úgyhogy mondtam, hogy adjanak egyet (nem érdekel kinek a neve van rajta), és hagymenjekbeazzal. A többiek mégjobban hisztiztek, úgyhogy szerintem a másik szervező annak a reményében, hogy legalább egy embertől megszabadul, a kezembe nyomott egy kártyát, és mondta, hogy menjek. :-)))

Bent megtaláltam Gábort - közben összebandált egy olasz nővel -, aki azzal a hírrel fogadott, hogy nincs konnektor a laptopnak. Mondom király, ez még kellett :-D De végül energiatakarékos módban majdnem a rendezvény legvégéig kibírta!

Hazaértünk. És szomorúan konstatáltam hogy kosz van, és mellesleg nincs elég tiszta ruhám. Úgyhogy ismét házitündérré váltam - és mikor már azt hittem, hogy akkor pihi, Zoli bejelentkezett skypon, hogy nem iszunk-e egy sört valamerre... Végül abban maradtunk, hogy jöjjön át, igyunk bort és dumáljunk :-)

Külön jó volt, hogy így legalább meg tudtam Tőle kérdezni, hogy a másnapi világvége rendezvényre menő transzferbusz hol fog összeszedni (tudjátok, vannak néha gondjaim a tájékozódással:-P).

Szerdán isssszonyat korán (6:15) kellett kelnem, ami különösen rosszul esett az előző esti hosszú beszélgetés és iszogatás után. Cserébe fél órával a busz indulása előtt megtaláltam a helyet - sőt, fel is szálltam, mert baromi hideg volt (4-5 'C!).

Busszal 9 körülre értünk ki a rendezvény helyszínére - ami bár elvileg valami menő hotel volt, engem legjobban a csillebérci úttörőtáborra emlékeztetett. De komolyan :-D

Mindenesetre a korai kelésnek köszönhetően nem voltam valami barátkozós hangulatban... Először a hangosító sráccal ismerkedtem össze - kértem egy kis áramot a laptopnak :-)

Aztán meg osztogattak ilyen USBs kütyüket, amikkel adatokat lehet cserélni (http://getyoo.com/). Persze az enyémet nem találták, úgyhogy újat kellett csinálni... nem is én lennék :-D

Az első előadó nagyon jó volt. A The Boston Consulting Group-tól jött, és hihetelten életteli, érdekes prezentációt tartott. Csak úgy röpült az idő :-)

Aztán hirtelen lelassult, mikor uncsi "kerekasztal beszélgetés" kezdődött néhány meghívott között, de hát ez ilyen... Kávészünetben összeismerkedtem egy litván pacákkal - ma (csütörtök) is összetalálkoztunk, és adott egy jó hétvégi kirándulós tippet :-)

Aztán a szervezők közül is összebarátkoztam eggyel, aki a Wallon Régiónál dolgozik. Vele igyekeztem franciául beszélgetni, úgyhogy legalább azt is gyakoroltam. :-)

Persze a délutáni kávészünetnél kiderült, hogy nem találják a visszaútra a buszra való regisztrációmat (királyság...) és mellesleg nincs több hely. De azt ígérte a csaj, hogy legfeljebb hívnak egy taxit. Gondoltam remek, csak ha végül mégis elfelejtik kifizetni, akkor nem eszek a következő néhány napban :-D

Ezután ittam egy teát (mert a hülye konferenciateremben bazi hideg volt), és újra belebotlottam a wallon barátomba, aki miután elmeséltem, hogy hogy jártam a transzferrel, rögtön felajánlotta, hogy hazahoz :-) Valakitől azt hallottam, hogy a belgák nem kedvesek... Itt azok! :-)

Mondtam, hogy nemjó, mert én már fél7kor indulnék vissza, mert még dolgom van - Ő meg csak a vacsi után este tud eljönni. Mindenesetre elkezdett telefonálgatni, meg intézkedni, és a végén szólt, hogy rendben lesz a busz.

Olyannyira rendben volt, hogy az okos szervezők 30 emberrel számoltak - csak éppen azt nem tudták, hogy 50 fős buszt rendeltek :-D No comment. Eddig azt hittem mi csak "elég jó" szervezők vagyunk - ezután a rendezvény után azt mondanám, hogy "nagyon tuti állat királyok" :-))

Este 3/4 8 körülre értem haza, aztán meg még taliztam Melindával - többek között kihozta nekem a webcamera telepítőcédéjét, amit sikeresen otthon hagytam :-)

Beszéltünk még pár szót, szegény meg van fázva :-( Aztán jöttem haza - gondoltam pihenni. De még mindig volt email, amire válaszolni kellett stb., meg még skypoltam a családdal is úgyhogy megint éjfél volt, mire ágyba kerültem.

Ma reggel ismét hajnali kelés - de legalább ezúttal nem egyedül mentem ki az "úttörőtáborba" a konfira. Pedig próbáltam a tegnapiból okulni, és kicsit később indulni, de így is sikerült nagyon hamar odaérni a helyszínre. Csak a busz nem volt sehol. Bekéreszkedtünk a Bizottsági élpüeltbe, hogy ne fagyjunk meg, amíg várakozunk. Egyszercsak jött egy nő, hallottam, hogy Ő is erre a konfira jönne, és a buszról hadovált valamit a recepciósoknak franciául. Kérdeztem, hogy mizu. Mondta, hogy regel negyed8kor kapott egy üzenetet, de nem érti teljesen, csak annyit, hogy valami nem jó a busszal. Mondtam, hogy szívesen meghallgatom, hátha együtt össze tudjuk rakni. Kiderült, hogy a sofőr lebetegedett, és még nem tudták megoldani a helyettesítését (??? nincs Brüsszelben egy nyamvadt buszsofőr, aki ráérne???). Mondom király. Hívni kéne a szervezőket. Azán átváltottunk angolra, hogy Gábor is értse, és elkezdtünk keresgélni a papírjaink között, hátha fel van írva valahova a szervezők száma. Hát nem volt, cserébe érdekes felfedezést tettem a nő visszaigazolását nézve...

Magyar volt :-D

Jót nevettünk, aztán némi további szervezés után (találtam az épületen kívüliek között egy nőt, aki tudta a szervezők számát - Ő is valamennyire szervezőféle volt) megjött a busz is. Csak épp kisebb, mint kellett volna. No comment. Végül ez a félszervező hölgy a saját kocsijával elhozta azokat, akik a buszra nem fértek fel.

A buszon ismét a litván fickó mellé keveredtem, aki mondta, hogy már itt él egy ideje, és milyen tuti parkok vannak erre stb. - sőt kiderült, hogy kb. ugyanazon a környéken lakunk. Nem messze tőlünk van a Montgomery megálló (metró, busz, villamos...), ahonnan a 44-es villamos kivisz egy Tervuren nevű városkába (a gyengbbek kedvéért az utca, ami a Merode-ot és a Montgomery-t összeköti "Avenue de Tervuren":-)), ahol van valami nagy Afrika gyűjtemény, amit érdemes megnézni. Állítólag a 70es évekig még egy kitömött fekete ember is volt - csak aztán mindenféle aktivisták elvitették.

A konfi egyik előadója ma is nagyon megkapó prezit tartott. Az a tervük, hogy egy napenergiával működő repülővel megállás nélkül körberepüljék a Földet (http://www.solarimpulse.com/)! Már egy teszterpülésen túlvannak, amikor is egy egész nap és egész éjszaka repültek... és még tovább is tudtak volna!

Úgyogy hihetetlen lelkesítő előadást tartott, és az ember tényleg elhitte, hogy semmi sem lehetetlen.

Délután ma viszonylag emberi időben értünk haza (6 körül), úgyhogy még gyorsan megcsináltam az otthoni dolgaimat, beszéltem Ádámmal meg Anyával, főztem ey kis tésztát holnapra, most befejezem a blog-írást, és megyek zuhanyozni, és végre igyekszem éjfél előtt lefeküdni aludni :-)

Waterloo

Gábor reggel úgy döntött, hogy inkább a beszámolójával harcol, minthogy megnézze Waterloot, úgyhogy így egyedül indultam útnak.

Amint az a mellékelt ábrán is látszik, azért nem a vonatozás töltötte ki az egész napomat :-)

Reggel időben megérkeztem az állomásra, ami koszos, büdös, és tele van hajléktalanokkal... úgyhogy nem a legkellemesebb időtöltés volt a vonatra várni. De szerencsére pontosan indultunk, úgyhogy már 3/4 11 körül megérkeztem a "Brain-l'Alleud" vasútállomásra - kóbor apácák megtévesztése érdekében az emlékmű és a csatatér véletlen sem a "Waterloo" vasútállomáshoz esik közelebb... :-)

Nagy mázlim volt, mert ahogy kiléptem az épületből, ott állt a "W" jelzésű busz, és el is repített pár perc alatt az emlékműhöz.

Biztos láttátok már képen Ti is ezt a nagy dombot, a tetején az oroszlánnal - sajnos a saját képeimet nem tudom feltölteni, úgyhogy be kell érnetek a netről leszedettekkel :-)

Szóval először megnézetem két filmet a csatáról - az egyik egy "oktatófilm" volt, elmesélte egy bácsi, hogy mi történt itt, hol melyik csapatok álltak, és közben újrajátszották a történetet. Itt amúgy is az a szokás, hogy minden nyáron beöltöznek az emeberk katonáknak korabeli ruhákba, fegyverekkel, lovakkal, és a közönség nagy örömére a helyszínen eljátszák a csatát. A másik film pedig egy egészestés kosztümös film jeleneteit tartalmazta - a változatosság kedvéért a csatáról :-) De nagyon érdekes volt az is. És a helyik jó marketingérzékkel megáldva ki is írták jó nagy betűkkel, hogy a film az ajándékboltban megvehető. :-)

Ezután átmentem a panoptikumba - nagyon jópofán van megcsinálva, ott nem ül jegykezelő, meg senki, hanem mikor vettem a jegyet, kaptam egy kódot és azt kellett az ajtón levő kütyübe beütni, hogy be tudjak jutni - meg egy helyen le kell olvastatni géppel a vonlakódot. Képzelem, hogy egy 40 fős magyar csoport milyen simán besétálna így összesen 1 jeggyel... :-P

Mindenesetre a panoptikum is érdekes volt, a viasz-szobrok nézegetése közben a hangszóróból "meséltek" is mindenféle kapcsolódó történeteket - csak az ucsó terem volt egy kicsit nyomasztó, ahova összeszedtek több dolgot, amit a csatatéren találtak - többek között néhány emberi koponyát is...

Mire végeztem a viasz múzeummal az eső is elállt, úgyhogy nekiláttam, hogy megmásszam az oroszlános dombot. Azt hittem amúgy, hogy ez valami viszonylag új létesítmény, de kiderült, hogy már a csatát követő néhány évben annyi látogató jött ide, hogy érdemesnek látták meépíteni - hiszen innen be lehet látni gyakorlatilag az egész csatateret.

Mindenesetre az én harcom a kétszázegynéhány lépcsőfok megmászása volt - azt hiszem a 80. körül fogyott el a levegőm, és nem sokkal 100 után kezdtem csillagokat látni... úgyhogy újra megfogalmazódott bennem, hogy az állóképességem hagy némi kívánnivalót maga után :-)

A dombról való szétnézést követően még bementem egy, a csata jeleneteit ábrázoló körképet megnézni. És büszkén állíthatom, hogy azért a belgáknak még van mit tanulniuk tőlünk körkép téren :-) De azért ez is szép volt!

Ez a kép csakúgy megtetszett :-)

Ebédre egy kis sültkrumplit ettem (mint múlt vasárnap :-) és most is megégettem a nyelvem...), aztán indultam elérni a buszt, ami kivisz a vasútállomásra. Megnyugtatlak Titeket, hogy nem csak Debrecenben tojnak a buszok a menetrendre, óra38 helyett 33-kor láttam messziről elszáguldani a buszt - ígyhát laza fél órácskát várdogálhattam a következőre :-(

A következővel meg menetrend szerint elég necces lett volna elérni a vonatot - de ezúttal szerencsére az is késett :-)

Úgyhogy szépen időben visszakeveredtem Brüsszelbe, és még kicsit nézelődni is tudtam. Most direkt nem annál a vasútállomásnál szálltam le, ahol reggel fel - gondoltam hátha a Midin kevesebb a csöves. Hát nem kevesebb.

De legalább láttam még valamennyit a szokásos vasárnapi kirakodóvásárból, ami a Miditől nem messze volt, és egy teljesen más környékét sétáltam be a városnak, mint amit eddig megismertem.

A Grand Place tele volt cserkészekkel, nagyon aranyosak voltak - én nem tudom hogy megy itt ez a rendszer, de állandóan cserkész-csoportok versengenek egymással, és nyüzsögnek mindenfelé a városban :-)

Holnap meg ismét megyek a németekhez - még ma át kellene néhány dolgot olvasnom addigra, úgyhogy asszem lépek is :-)

Találkozások

Kicsit sűrű volt az elmúlt két nap, bocsi, hogy csak most írok :-)

Pénteken folytatódott a csütörtöki konfi, de szerencsére csak fél1-ig tartott. Sajnos mivel későn regisztráltam a programra, nem készítettek nekem is szép hivatalos "emléklapot" az ottlétem igazolásáról.

Lehet megpróbálok még utólag kérni, majd meglátjuk :-)

A konfi után hazarobogtam, hogy lerakjam a dög nehéz laptopot - elsőre nem tűnik annak, de már 20 perc séta után le akar szakadni tőle az ember válla. Cserébe most nem tévedtem el :-)

Gyors ebéd, aztán mentem Zolihoz a képviseletre, mert jött 2-re (elvileg) Thomas is megbeszélni pár dolgot. Érdekesek ezek a sztereotípiák, meggyőződésem volt, hogy Thomas hálál pontosan megérkezik a találkozóra - elvégre német... Cserébe vártunk csomót, mint kiderült szegény el is tévedt a csudásan szakadó esőben...

De a lényeg, hogy a megbeszélés jól sikerült - hihetetlen, hogy micsoda tudása és kapcsolatrendszere van ennek az embernek, közben pedig egyáltalán nincs elszállva magától, kedves és közvetlen. Van mit tanulni Tőle :-)

Miután elment, még beszélgettem Zolival, aztán indultam haza. A Madou megállónál kell felszállni a metróra, gondoltam veszek 10 alkalmas jegyet - mert hétvégén biztosan nehezebben lehet majd kapni. Na mikor leértem a metróba, már gyanús volt, hogy csomó üzlet zárva van. Várakozott egy csapat ellenőr, megkérdeztem Őket, hogy hol tudok ilyen jegyet venni. Mondták, hogy az automatából. De sajna nem volt apróm, úgyhogy muszáj lett volna "embertől" vennem. Nagyon kedvesek voltak, gondolkoztak Ők is, hogy hogy tudnám megoldani a helyzetet, végül az egyiküknek eszébe jutott, hogy a Rogier-nél van nyitka "kiosque", oda meg eljutok gyorsan, és mivel egy óráig érvényes a metrójegy, nem is kell újat váltanom.

Találós kérdés: szerintetek miért nem volt semmilyen jegyárus nyitva pénteken?

Mert csütörtök munkaszüneti nap volt.

Jogos a kérdés: "Éééééés??".

Hát erre nem kaptam választ, a belgák már csak ilyenek, nem annyira nagyon szeretnek dolgozni... :-)

A Rogier-nél a jegyvásárlásnál 5 euroval kevesebbet adott vissza a pacák - amit már csak akkor vettem észre, mikor odébb mentem, és el akartam pakolni a visszajárót. Úgyhogy visszamentem reklamálni, és addig mondtam Neki a magamét, míg visszaadta az 5 euromat :-)

Mivel még bőven volt időm az egy órából, átsétáltam a "City2" nevű nagy, Fórumhoz hasonló, csak annál sokkal nagyobb és átláthatatlanabb bevásárlóközpontba - megnézni Ádámnak, hogy itt mennyibe kerül a telefon, amit kinézett otthon magának. Hát sokba. Nagyon sokba.

A nézelődés után alig találtam meg a metrót - de még időben hazáig jutottam, úgyhogy nem csúsztam ki az egy órából.

Elrobogtam bevásárolni - jött hozzánk a Gábor ismerőse magyar srác (mostmár megvan a neve is, Józsi) filmekért, meg beszélgetni. Úgyhogy felszerelkeztem mirelit pizzákkal meg csipszel, hogy legyen mivel kínálni a "vendéget", és alig bírtam hazajönni, mert közben az eső is újra elkezdett szakadni... Nade sebaj, tökjót beszélgettünk, meg hülye videókat néztünk, úgyhogy úgy elszaladt az idő, hogy bőven éjfél után sikerült lefeküdnöm aludni.

Szombaton (ma) egész nap szakadt az eső :-(

De már nem is kicsit, hanem ez a "jófajta", átáztatós... Mindenesetre nem akarok a 4 fal között ülni, úgyhogy délelőtt míg Gábor bolban volt, sétáltam egyet a környéken. Olyan nagyon szép kis házak vannak errefelé. Apának üzenem, olyasmi, mint Wasenaar belvárosa :-)

És találtam egy ilyen fedett bevásárlós üzletsort, ahol egyszercsak két magyar zászló nézett velem farkasszemet! Komolyan, el sem akartam hinni :-) (benne volt a címer is, meg minden)

Miután a meglepetéstől magamhoz tértem, és indultam volna haza, egy néni (nem volt olyan idős, kb. 50 körüli) megállított, először franciául, aztán angolul magyarázta, hogy segítséget szeretne kérni. Bottal járt, és látszott, hogy elég bizonytalanul megy. Mondta, hogy a nyaka miatt nem tud gyorsan menni, és az utca túloldalán van egy postaláda, oda kellene bedobni két levelét - de egyszerűen fél, hogy elütnék, amíg átaraszol az úton, nem segítenék-e neki.

Mondtam hogy persze, dehogynem (legalább megtudtam hol van a postaláda:-)). De annyira nagyon megsajnáltam! Mondta, hogy így egyedül nem nagyon tud semmit elintézni, és hogy ez mekkora nagy segítség neki - a levelek meg ahogy néztem Brüsszeli címekre mentek, úgyhogy el tudom képzeni mennyire rosszul lehet, ha még a városon belül is levelezik és nem meglátogatja az ismerőseit.

Dél után nemsokkal értem haza, de a késői reggeli miatt nem is bírtam még ebédre gondolni. Negyed2 körül indultunk Gáborral el megnézni a Hadtörténeti Múzeumot. Itt van nem messze - ilyen esős időben pedig jobb programot nem is találhattunk volna! Először is, a belépés ingyenes :-)

Másodszor pedig egy hatalmas épületet rendeztek be, gyönyörűen. A falakon kardok, puskák, nagy festények, vitrinekben egészen az 1700-as évektől katonaruhák és mindenféle kiegészítők... Külön termekben voltak repülőgépek és tankok is + volt egy érdekes időszaki kiállítás a Koreai háborúról is.

Egészen 4 utánig bolyongtunk - és még pár órát el lehetett volna bent tölteni :-)

Mivel a kiállítás végére azért sikerült megéheznem, elszaladtam a pékségbe venni valami húsos táskát. Aztán fél6-ra mentem a Merode-hoz Andival találkozni. Pont a metróállomásnál van egy "söröző", de inkább kávézóra hasonlít, oda ültünk be, ittunk forrócsokit, és egészen fél9 körülig beszélgettünk :-)

Most megyek, mert mármeg késő van, és egy csomó mindent meg kéne még csinálnom, holnap pedig ha minden igaz Waterloo-ba megyünk :-)

Remélem nem fog esni...

Brüsszel nem lapos

Én nem tudom ki hogy van vele, de bennem fel sem merült korábban, hogy Brüsszel nem lapos. Mármint nincsenek nagy hegyek, vagy ilyesmi a környéken, miért lennének a városban nagyobb szintkülönbségek?

Hát vannak. Nem látványosak, de ma rájöttem, hogy ez okozza azt, hogy gyakran kifulladok mire eljutok A-ból B-be + ha a vádlim így folytatja az erősödést, lassan kidobhatm a csizmámat :-D

Amúgy a nagy felfedezésemet kivéve sok extra nem történt mostanában.

Tegnap a németeknél voltam - beletesznek a heti hírlevelükbe, amihez "csudálatos" fotó is készült rólam...

Este meg Gáborral, Zolival, meg egy másik magyar sráccal - akinek ha megzavarodok sem jut eszembe a neve - elmentünk egy kocsmába Manchester meccset nézni. Hát a meccsből nem sokat láttunk - tekintve, hogy sikerült Brüsszelbe szakadt Manchester United focihuligánok mellé letelepedni viszonylag hamar hazaindultunk. Viszont végre ittam belga sört :-) Alapvetően télen boros (elsősorban forraltboros:-)) vagyok, de azért itt csak nem ihat az ember mást :-)

Ma egész napos konfin voltam (holnap folytatódik) a fiatalok vállalkozóvá válásának elősegítéséről. Nagyon érdekes volt, összebarátkoztam néhány kedves emberrel, és pl. megtudtam, hogy Ausztriában vizsgáznia kell annak, aki vállalkozást akar indítani.

Szóval délutánra tökjó vita/beszélgetés alakult ki, este 3/4 7 volt mire hazaértem.

Éééés igen, megint eltévedtem :-)

Valahogy nem megy ez a tájékozódás nekem - pedig ez méginkább gagyi útvonal vol, hazafelé csak egyenesen kellett volna jönni, aztán egyszercsak jobbra. Na az "egyszercsak"-ra sikrült a szükségesnél kicsit korábban rápróbálnom :-D

Most pihizek - írni kéne az olasz útról a beszámolómat. Elvileg már nem sok híja van, de nem visz rá a lélek, hogy ezzel foglalkozzak :-(

Na majd holnap :-)

Süt a nap! :-)

Reggel első próbálkozásra idetaláltam a németekhez, és még a nap is kisütött :-)

Délelőtt előkerült Thomas, és bemutatott egy úrnak, aki az energiával foglalkozik náluk otthon - és legnagyobb meglepetésemre magyarul köszönt nekem!
Ő német német, de épp magyarul tanul - hihetetlen :-D

A nap hátralevő része munkával telt - illetve ebéd körül volt egy jó beszélgetésem egy itteni hölggyel, aki 3. éve él Brüsszelben, a férje pedig otthon van Németországban, és kb 2 hetene találkoznak hétvégére... érdekes, de azt mondja a legtöbben így vannak itt, csak néhány kollega családja él itt Brüsszelben.

Munka után egy filmvetítést tartottak itt az épületben a berlini fal leomlásának 21. évfordulója alkalmából. A "Liebe Mauer" állítólag nem volt nagy kasszasiker, mert nem maradt pénz marketingre, de a film maga szerintem nagyon jó! Otthon a "Go Trabi Go" című film talán ismertebb - na ugyanaz a pacák rendezte ezt is. Sőt itt is volt a vetítésen, és mindenféle filmes kulisszatitkokat mesélt - pl. a falas jeleneteket Halle-ban vették fel, és az egyik nagy plakátot azért kellett bizonyos jeleneteknél használni, hogy eltakarja a mögötte levő modern épületet :-)
Az egyetleg szépséghibája a dolognak az volt, hogy minden németül ment, az angol feliratot meg nem igazán lehetett látni a sok embertől. Végül felálltam, hogy el tudjam olvasni :-) De hazafelé a metróban összebandáltam néhány emberrel (nem szeretek este egyedül kóborolni) és kiderült. hogy nem én voltam az egyetlen, aki ezt a módszert választottam :-)

Szóval érdekes nap volt ez is, csak baromira elfárdatam... :-)

Első nap a németeknél

9-re mentünk Gáborral dolgozni - Ő a spanyoloknál dolgozik most, ami gyakorlatilag majdnem ugyanaz az épület, mint ahol a németek irodái vannak, úgyhogy legalább tudtunk reggel együtt menni. Menet közben nézelődtem, meg beszélgettünk - bár mondta Gábor, hogy jobban tenném, ha az inkább utat figyelném... Elke Andrea foglalkozik a szász-anhaltiaknál a Leonardo-s gyakornokokkal, úgyhogy Őt kellett keresnem - de persze az első akadály egy üvegajtó volt, amit természetesen nem sikerült segítség nélkül leküzdenem :-D Kicsit paranoiás ez a német banda, vagy én nem tudom, de mindenhol ajtók vannak, amihez vagy kódos kulcs kell, vagy csengethetsz, hogy valaki beengedjen... na ez a csengetős fajta volt, cserébe senki nem hallotta egy jódarabig... :-D

Miután bejutottam, egy picit kellett csak várnom, és Thomas (aki mellett dolgozni fogok) már rám is talált. Itt szeretném elmondani, hogy visszaszívok valamennyi kimondott és elhallgatott előítéletemet a németekre vonatkozóan! Egytől egyig mindenki nagyon kedvesen fogadott, mosolyogtak, pár szóra megálltak beszélgetni, volt aki már mondta, hogy majd ilyen vagy olyan témával kapcsolatosan keresni fog... Thomas pedig kb. leste minden "kívánságomat". Egyedül leszek egy irodában, kaptam számítógépet, meg telefont - meg elvileg nyomtató is van, de azt még nem sikerült kitalálnom, hogy hoyan működik :-) Kaptam telefonlistát, egy organigramot a gazdasági minisztériumról, kulcsot, amivel én is ki és be tudok jutni minden "titkos ajtón"... szóval nagyon tuti a hely :-)

Délután volt egy megbeszélésünk, ahol Thomas, egy másik Thomas és Elke Andrea (németesek: ez így egyben egy név?) átnéztük, hogy eddig Zoli milyen konfikat küldött, amiken javasolja, hogy részt vegyek, illetve milyen egyéd teendőim lesznek még. Sőt már feladatokat is kaptam :-)

Munka után hazaindultam - mert Zoli (brüsszeli képviselő) - írta, hogy találkozzunk a lakásnál, és akkor meg tudjuk beszélni, hogy mik a terveink, esetleg milyen problémák vannak a lakással (internet, fűtés stb.). Hát tényleg Gáborra kellett volna hallgatnom reggel, és az utat figyelnem... úgy eltévedtem, hogy öröm volt nézni :-) Külön szégyeltem magam, mert Melinda kolleganőm azzal a felkiáltással adta nekem oda a térképet (aminek segítségével próbáltam tájékozódni), hogy "szőkéknek van, de tényleg, ez alapján bárki odatalál".

Na, hát sebaj, egy kis városnézés sosem árt :-D A lényeg, hogy épségben hazaértem, megbeszéltünk mindent, maj előléptem "házidtündérré"!

De komolyan: voltam boltban, csináltam vacsit, meg holnapra ebédet, aztán még vasaltam is (kicsit megviselte az utazás a ruháimat)!

Az internet ma jó itthon, úgyhogy reméljük így is marad.

Ha esetleg szkájpolni szeretnétek, a szkájp-nevem "zsofi.m".

Brüsszel újra

Sziasztok!

Szombat este sikeresen megérkeztem Brüsszelbe – az út kicsit hosszú és nyűgös volt, de Gábor (INNOVA-nál dolgozó „kollega”, akivel 3 hétig fogok együtt lakni) kijött elém a Midi vasútállomáshoz, és onnantól már rendben volt minden J

A lakás nem túl értelmes elrendezésű – de hát kihívás nélkül nincs sikerélmény sem J Van egy nappali, amiben van TV, meg innen nyílik a konyha, és egyben ez az étkező is. Na itt lakok én :D

Meg van egy másik szoba, amiből meg a fürdőszoba nyílik – itt lakik Gábor meg ezen a hétvégén a barátnője (holnap utazik majd haza).

Netünk nem nagyon van – holnaptól csesztetem a Belgacom-ot, úgyhogy egyelőre kicsit nehézkes a kapcsolattartás.

Ma voltam az Atomiumnál, végigjártam a Mini Europa Parkot – nagyon tuti! Ajánlom mindenkinek aki Brüsszelbe vetődik J Még így is tökjól éreztem magam, hogy ma egyedül kóboroltam. Sok kedves ember csinált rólam fotókat is, úgyhogy legalább meg lett örökítve ez az élményem J Ja, és vannak ilyen játékok is, ahol pl. 6-an versenyeznek, hogy ki talál el több európai fővárost. Egy – szerintem belga – család mellé becsatlakoztam, és kb. másodiknak kijött Magyarország. Tök vicces volt hallgatni, ahogy tanakodnak – de aztán hogy fair legyen a játék segítettem Nekik ;-)

A Mini Europa után megnéztem az Atomiumot – de csak kívülről. Nem igazán volt kedvem a „csövekben” nyomorogni felfelé. Úgyhogy átsétáltam az előtte levő park szerűségen, ahol egy igazi parkot találtam. Nem tudom mi a neve, és az útikönyvekben sincs biztos benne, de gyönyörű volt az őszülő fáival, kicsi szökőkútjával, és „parkőr-házával”. Majd küldök fotót is, ha tudok!

Itt felfedeztem, hogy villamossal vissza tudok jönni a „Montgomery” metróállomáshoz, ami gyakorlatilag már majdnem a lakásnál van. De végül mégsem hazafelé jöttem innen, hanem metróra szálltam, és megcéloztam a belvárost. Valahányszor Brüsszelben vagyok, mindig elámulok a Gran Place-tól. Nem tudom mi olyan nagy szám benne, de hacsak tehetem eljövök ide, sétálgatni, nézni a szebbnél-szebb házakat, átverekedni a turisták tömegén… és ingyen térképet kérni a Tourinformtól J Ma valami belga cirkusziskola növendékei adtak műsort – zsonglőrködtek, gólyalábon sétáltak, meg ilyenek J Találtam egy csokoládé készítő műhelyet is, ahol a vezetője (szerintem legalábbis az volt) végigmutogatta a még félkész csokimikulásokat, és azt mondta, hogy ha időben szólok, megrendelésre is készít csokikat J Délután 4-re visszajöttem ide, mert előadást tartottak a csoki eredetéről és készítéséről + kóstoló is volt J Nagyon érdekes volt, megmutatták azt is, hogy hogyan készül a macskanyelv és a tipikusan belga kagyló alakú praliné J Ti tudtátok, hogy az Európában érkező csoki legnagyobb részét Amsterdamban dolgozzák fel – és innen küldik tovább Belgiumba meg Svájcba is!

Az egésznapos séta után eléggé elfáradva, a csokis bemutatót követően hazajöttem, és próbálom az internetet jobb belátásra bírni J

Holnap 9-re megyek Thomas és Andrea nevű „mentoraimhoz” Szász-Anhalt Régió Brüsszeli Képviseletére – valószínűleg bennem van a vizsgadrukk, mert előző este azt álmodtam, hogy elkések :D

Szorítsatok Nekem, hogy minden jól menjen!