Waterloo

Gábor reggel úgy döntött, hogy inkább a beszámolójával harcol, minthogy megnézze Waterloot, úgyhogy így egyedül indultam útnak.

Amint az a mellékelt ábrán is látszik, azért nem a vonatozás töltötte ki az egész napomat :-)

Reggel időben megérkeztem az állomásra, ami koszos, büdös, és tele van hajléktalanokkal... úgyhogy nem a legkellemesebb időtöltés volt a vonatra várni. De szerencsére pontosan indultunk, úgyhogy már 3/4 11 körül megérkeztem a "Brain-l'Alleud" vasútállomásra - kóbor apácák megtévesztése érdekében az emlékmű és a csatatér véletlen sem a "Waterloo" vasútállomáshoz esik közelebb... :-)

Nagy mázlim volt, mert ahogy kiléptem az épületből, ott állt a "W" jelzésű busz, és el is repített pár perc alatt az emlékműhöz.

Biztos láttátok már képen Ti is ezt a nagy dombot, a tetején az oroszlánnal - sajnos a saját képeimet nem tudom feltölteni, úgyhogy be kell érnetek a netről leszedettekkel :-)

Szóval először megnézetem két filmet a csatáról - az egyik egy "oktatófilm" volt, elmesélte egy bácsi, hogy mi történt itt, hol melyik csapatok álltak, és közben újrajátszották a történetet. Itt amúgy is az a szokás, hogy minden nyáron beöltöznek az emeberk katonáknak korabeli ruhákba, fegyverekkel, lovakkal, és a közönség nagy örömére a helyszínen eljátszák a csatát. A másik film pedig egy egészestés kosztümös film jeleneteit tartalmazta - a változatosság kedvéért a csatáról :-) De nagyon érdekes volt az is. És a helyik jó marketingérzékkel megáldva ki is írták jó nagy betűkkel, hogy a film az ajándékboltban megvehető. :-)

Ezután átmentem a panoptikumba - nagyon jópofán van megcsinálva, ott nem ül jegykezelő, meg senki, hanem mikor vettem a jegyet, kaptam egy kódot és azt kellett az ajtón levő kütyübe beütni, hogy be tudjak jutni - meg egy helyen le kell olvastatni géppel a vonlakódot. Képzelem, hogy egy 40 fős magyar csoport milyen simán besétálna így összesen 1 jeggyel... :-P

Mindenesetre a panoptikum is érdekes volt, a viasz-szobrok nézegetése közben a hangszóróból "meséltek" is mindenféle kapcsolódó történeteket - csak az ucsó terem volt egy kicsit nyomasztó, ahova összeszedtek több dolgot, amit a csatatéren találtak - többek között néhány emberi koponyát is...

Mire végeztem a viasz múzeummal az eső is elállt, úgyhogy nekiláttam, hogy megmásszam az oroszlános dombot. Azt hittem amúgy, hogy ez valami viszonylag új létesítmény, de kiderült, hogy már a csatát követő néhány évben annyi látogató jött ide, hogy érdemesnek látták meépíteni - hiszen innen be lehet látni gyakorlatilag az egész csatateret.

Mindenesetre az én harcom a kétszázegynéhány lépcsőfok megmászása volt - azt hiszem a 80. körül fogyott el a levegőm, és nem sokkal 100 után kezdtem csillagokat látni... úgyhogy újra megfogalmazódott bennem, hogy az állóképességem hagy némi kívánnivalót maga után :-)

A dombról való szétnézést követően még bementem egy, a csata jeleneteit ábrázoló körképet megnézni. És büszkén állíthatom, hogy azért a belgáknak még van mit tanulniuk tőlünk körkép téren :-) De azért ez is szép volt!

Ez a kép csakúgy megtetszett :-)

Ebédre egy kis sültkrumplit ettem (mint múlt vasárnap :-) és most is megégettem a nyelvem...), aztán indultam elérni a buszt, ami kivisz a vasútállomásra. Megnyugtatlak Titeket, hogy nem csak Debrecenben tojnak a buszok a menetrendre, óra38 helyett 33-kor láttam messziről elszáguldani a buszt - ígyhát laza fél órácskát várdogálhattam a következőre :-(

A következővel meg menetrend szerint elég necces lett volna elérni a vonatot - de ezúttal szerencsére az is késett :-)

Úgyhogy szépen időben visszakeveredtem Brüsszelbe, és még kicsit nézelődni is tudtam. Most direkt nem annál a vasútállomásnál szálltam le, ahol reggel fel - gondoltam hátha a Midin kevesebb a csöves. Hát nem kevesebb.

De legalább láttam még valamennyit a szokásos vasárnapi kirakodóvásárból, ami a Miditől nem messze volt, és egy teljesen más környékét sétáltam be a városnak, mint amit eddig megismertem.

A Grand Place tele volt cserkészekkel, nagyon aranyosak voltak - én nem tudom hogy megy itt ez a rendszer, de állandóan cserkész-csoportok versengenek egymással, és nyüzsögnek mindenfelé a városban :-)

Holnap meg ismét megyek a németekhez - még ma át kellene néhány dolgot olvasnom addigra, úgyhogy asszem lépek is :-)