2010. november 8., hétfő

Első nap a németeknél

9-re mentünk Gáborral dolgozni - Ő a spanyoloknál dolgozik most, ami gyakorlatilag majdnem ugyanaz az épület, mint ahol a németek irodái vannak, úgyhogy legalább tudtunk reggel együtt menni. Menet közben nézelődtem, meg beszélgettünk - bár mondta Gábor, hogy jobban tenném, ha az inkább utat figyelném... Elke Andrea foglalkozik a szász-anhaltiaknál a Leonardo-s gyakornokokkal, úgyhogy Őt kellett keresnem - de persze az első akadály egy üvegajtó volt, amit természetesen nem sikerült segítség nélkül leküzdenem :-D Kicsit paranoiás ez a német banda, vagy én nem tudom, de mindenhol ajtók vannak, amihez vagy kódos kulcs kell, vagy csengethetsz, hogy valaki beengedjen... na ez a csengetős fajta volt, cserébe senki nem hallotta egy jódarabig... :-D
Miután bejutottam, egy picit kellett csak várnom, és Thomas (aki mellett dolgozni fogok) már rám is talált. Itt szeretném elmondani, hogy visszaszívok valamennyi kimondott és elhallgatott előítéletemet a németekre vonatkozóan! Egytől egyig mindenki nagyon kedvesen fogadott, mosolyogtak, pár szóra megálltak beszélgetni, volt aki már mondta, hogy majd ilyen vagy olyan témával kapcsolatosan keresni fog... Thomas pedig kb. leste minden "kívánságomat". Egyedül leszek egy irodában, kaptam számítógépet, meg telefont - meg elvileg nyomtató is van, de azt még nem sikerült kitalálnom, hogy hoyan működik :-) Kaptam telefonlistát, egy organigramot a gazdasági minisztériumról, kulcsot, amivel én is ki és be tudok jutni minden "titkos ajtón"... szóval nagyon tuti a hely :-)
Délután volt egy megbeszélésünk, ahol Thomas, egy másik Thomas és Elke Andrea (németesek: ez így egyben egy név?) átnéztük, hogy eddig Zoli milyen konfikat küldött, amiken javasolja, hogy részt vegyek, illetve milyen egyéd teendőim lesznek még. Sőt már feladatokat is kaptam :-)
Munka után hazaindultam - mert Zoli (brüsszeli képviselő) - írta, hogy találkozzunk a lakásnál, és akkor meg tudjuk beszélni, hogy mik a terveink, esetleg milyen problémák vannak a lakással (internet, fűtés stb.). Hát tényleg Gáborra kellett volna hallgatnom reggel, és az utat figyelnem... úgy eltévedtem, hogy öröm volt nézni :-) Külön szégyeltem magam, mert Melinda kolleganőm azzal a felkiáltással adta nekem oda a térképet (aminek segítségével próbáltam tájékozódni), hogy "szőkéknek van, de tényleg, ez alapján bárki odatalál".
Na, hát sebaj, egy kis városnézés sosem árt :-D A lényeg, hogy épségben hazaértem, megbeszéltünk mindent, maj előléptem "házidtündérré"!
De komolyan: voltam boltban, csináltam vacsit, meg holnapra ebédet, aztán még vasaltam is (kicsit megviselte az utazás a ruháimat)!

Az internet ma jó itthon, úgyhogy reméljük így is marad.
Ha esetleg szkájpolni szeretnétek, a szkájp-nevem "zsofi.m".

Nincsenek megjegyzések: