¡Hola!

A korábbi külföldi utazásaimat követően ismét a szokásosnál hosszabb időre elhagytam kishazánkat....
Október 7-én hajnal 1-kor csörgött az óra, na ez a mostani 5 hetes kaland nagyjából ekkor kezdődött :-)

Október 7-11-ig Ávilában voltam az egyik projektemmel, ami hatalmas élmény - és kihívás is volt egyben, hiszen a "standard résztvevői" szerep helyett most koordinátorként kellett ügyeskednem... igazából a kezdeti izgalmat és megilletődést követően nagyon élveztem az egészet, rengeteg érdekes előadást hallottunk, csodaszép helyeken jártunk, inspiráló emberekkel találkoztunk... és a kis csapattal is szuperül sikerült együtt dolgozni - bár néhány késő esti megbeszélés már kezdte kiverni itt-ott a biztosítékot, de azért derekasan helytálltunk.

Voilá egy csopifotó a Gredos hegyek közül :-)

Ezalatt az egy hét alatt azért a meló nagyrészt angolul ment - bár a kedves spanyol kollégák a "Sofía úgyis ért spanyolul" felkiáltással gyakran beszélgettek a jelenlétemben és velem is spanyolul, azért az igazi kaland a program végén, pénteken, sőt méginkább szombat reggel kezdődött...

Igazából oda vagyok meg vissza ezért az országért, minden érdekel, az emberek, a történelem, a nyelv, a kultúra, szóval minden de minden, úgyhogy nagyon szeretnék annyi dolgot megnézni, átélni, amennyi csak belefér ebbe az időbe... ígyhát az ávilai hetet követően Valencia felé vettem az utamat.

11-én pénteken még sikerült az egyik kedves spanyol kolléga segítségével megvenni a valenciai vonatjegyemet másnapra + egy spanyol SIM-kártyát is, hogy ha lehet kicsit egyszerűsítsem az életemet idekint...

12-én reggeli után uzsgyi a vasútállomásra, irány Madrid, Atocha pályaudvar. Szerencsém volt, mert ide is tudtam jönni közvetlenül Ávilából, így nem kellett az amúgy teljesen felhasználóbarát cserébe 2 bőrönddel kistáskával laptoppal csöppet sem egyszerű madridi tömegközlekedést igénybe vennem... Az Atocha-n elég sok időm volt várni a következő vonatomra. Az első dolog, ami meglepett, az az volt, hogy ellenőrizték a bőröndjeinket és a jegyünket mielőtt  beengedtek a váróba. Tiszta reptér feeling! Szép volt meg tiszta amúgy, és gyorsan eltelt a várakozásos idő a frissen beszerzett újságommal :-)

Alexis, akitől a lakást béreljük az előző nap leegyeztetettek szerint a vasútállomáson várt. Borzasztó kedves volt (és mellesleg szuperül beszél angolul... hátööö, ekkor még nem álltam át szigorúan spanyolul beszélek üzemmódba :-) )! A lakás a belváros közepén van, de tényleg, rengeteg étterem, kis boltocska van az utcánkban, és majdnem éjjel-nappali zöldséges is - ahol gyakorlatilag mindent lehet kapni, úgyhogy nem túl gyakran járunk a normális, messzebb levő boltba.
Mivel Anita csak éjjel érkezett, így délután elindultam egyedül felfedezni a várost. Azt hiszem 2011 áprilisában voltam itt korábban - olyan jó érzés volt ráismerni a régebben látott utcákra, épületekre :-)
Séta közben egy metróállomás információs bódéjában sikerült kiderítenem, hogy hogy is van itt ez a bérlet dolog, úgyhogy kb. eldőlt h mivel gyakorlatilag majdnem minden nap ki kell utaznunk La Pobla de Vallbona-ba (ahol a fogadó szervezetünk van), megéri a 30 napos bérlet a laza majdnem 70 euróért....

Vasárnap Anitával úgy döntöttünk, hogy a legjobb módja a város feltérképezésének, ha felülünk egy városnéző buszra... ja azt elfelejtettem mondani: 27-30 fok van napközben (sőt!)! Igen, október közepén! Hihetetlen! :-)

Sok-sok csudaszép képet csináltunk, és nagyjából megismertük a várost. 3 nagyobb tér van a belvárosban a Plaza de la Virgen (gyakorlatilag a mi utcánk végén kezdődik), a Plaza de la Reina (ahonnan a városnéző buszok is indulnak, és mivel rengeteg turistákra váró lovasszekér is van erre, az "illatokról" könnyen felismerhető ;-) ) és a Plaza de Ayontamiento. A belváros körbebuszozgatása után a tengerpartra is lementünk egy másik járattal... elállt a szavam is, annyira gyönyörű!
Ami még érdekes, és szeretnénk megnézni közelebbről, az a "futurisztikus épületek" néven is emlegetett komplexum, és a Bioparc állatkert... No meglátjuk sikerül-e eben a néhány hétben :-)

Hétfőn reggel a korábban kinézett metró/HÉV szerű járattal elindultunk a nem is olyan közel levő La Pobla de Vallbona településre Pepe barátunkhoz.
Az állomástól még kb 20 percet kellett sétálni, kicsit el is tévedtünk, de hála a nagyon okos telefonomnak (köszi Töki ;-)) és a rajta lévő térképnek sikerült időben megérkezni.

A helyiek nagyon kedvesek voltak, nagyon megörültek, hogy értünk spanyolul (és valamennyire beszélünk is), bár az informatikus fiú kicsit megküzdött a magyar windows-zal mire internetet varázsolt a gépeinkbe :-)

Összeismerkedtünk egy angol lánnyal, Rose-zal is, aki egy másik típusú, szintén EUs projekt keretében volt 4 hétig itt - de sajnos csak 1 hetünk volt "közös", így sokat nem tudtunk találkozni.
De szerda este így is együtt vacsiztam vele, meg az itteni "kollégáival", úgyhogy legalább kicsit megismertem milyen ez a város nemzetközi szemmel :-)

Kedden szintén Pobla-ban voltunk, de szerdán már nem mentünk, mert pont volt egy, a témámhoz tökéletesen passzoló rendezvény itt Valenciában, csütörtökön pedig egy partnerünkkel találkoztam, szerdán meg másik rendezvény... szóval legközelebb majd csak hétfőn megyek megint.
No de vissza az időrendbe :-)

Munka után délutánonként a városban sétálgattunk, nézelődtünk, és többek között a tőlünk kb 2 háznyira levő biciklikölcsönzőbe is betévedtünk :-)
Kiderült, hogy nem csak kölcsönözni lehet náluk, de utakat is szerveznek itt a környéken...

Szóóóval mondom vissza az időrendbe. Szerdán elmentünk erre a Strukturális Alapos rendezvényre, ahol sikerült a Valencia régió nemzetközi ügyekért felelős emberkéjével összeismerkednem, nagy nehezen elmondani, hogy ki vagyok mi vagyok és miért vagyok itt... és szereznem egy névjegykártyát aminek a segítségével reményeim szerint a rendezvény előadásait is el fogom tudni majd kérni.

Este Rose-ékkal találkoztam... persze útközben jutott eszembe, hogy annyira nagyon nem tudom, hogy mennyire biztonságos ebben a városban egyedül mászkálni, úgyhogy írtam Alexis-nek egy üzit, de megnyugtatott, hogy teljesen nyugodtan közlekedhetek, nem veszélyes hely Valencia. Én meg elhittem :-) És tényleg! Jót beszélgettem a PIONEER-es fiatalokkal, de nem maradtam sokáig, mert elég húzósak azért így ezek a napok.

Csütörtökön a partnerünkkel, Cécile-lel találkoztam. Az a fura, hogy valahogy olyan helyen lakunk, hogy mindn gyalog 20-25 perc, viszont tömegközlekedéssel sem gyorsabb... úgyhogy jobb híján sétáltam - de egyáltalán nem bántam meg :-)
Munka után a tengerpartra mentünk Anitával - persze oda azért tömegközlekedni kell, ami elég vicces, mert a megállókat pl. hol spanyolul, hogy a valencia nyelven mondják be... még nem jöttünk rá, hogy ez tulajdonképpen mitől is függ... :-D

Pénteken konfira mentem, amire a partnerek spontán vacsit szerveztek maguknak csütörtök estére, úgyhogy oda is becsatlakoztam. :-)
A hely ahova mentünk állítólag vmi nagyon híres itt Valenciában, cserébe szó szerint 2 percre van gyalog a lakástól, úgyhogy nem panaszkodhatok :-)
Kicsit tartottam tőle, hogy milyen lesz egy teljesen összeszokott csapattal vacsizni, de mindenki nagyon kedves és nyitott volt - a spanyol szervező lányok pedig különösen, többször el is mondták, hogy mindenképpen találkozzunk még amíg itt vagyok - munka ügyben meg egyébként is :-)
Igazi spanyolosat vacsiztunk, 8 fogással, de mindegyik ilyen közös tából eszegetős/csipegetős, ahogy az itt szokás :-)

Péntek reggel pedig már úgy köszöntünk egymásnak, mint régi ismerősök :-) Sőt! A keddi konfin megismert valenciai kolléga széles mosollyal szintén odajött hozzám, hogy nahát itt is összefutunk - és ezt meg is említette a megnyitó beszédében :-)

A rendezvény ismét angolul volt, úgyhogy pihenhettem kicsit... de nagyon érdekes és hasznos dolgokat hallhattunk, úgyhogy ezerszázalékban megérte!
Miután vége lett a rendezvénynek egy barcelonai kollégával együtt mentünk a metróhoz, és közben elég érdekeseket mesélt... katalánokról és spanyolokról... a polgárháborúról és az utána következő diktatúráról... úgy általában Katalóniáról... és kaptam néhány könyv-javaslatot is olvasnivalónak :-)

No és a mai nap: biciklitúra!
Igen, én! :-)
Persze csak előrevetíteném, hogy a "pinchar" (defektet kapni) ige az egyik amit ma megtanultam...

Szóval felfedeztük a héten a mellettünk levő biciklikölcsönzőt, ahol nagyon kedves és türelmes fiatalok dolgoznak, és lelkesen mutogatták, hogy milyen útjaik vannak (megnéztünk vagy 80 fotót is:-)), úgyhogy Anitával úgy döntöttünk, hogy mindenképpen ki kell próbálnunk - különösen amíg ilyen szép idő van, jobb a szabadban programokat csinálni. Reggel 10-kor kezdtünk készülődni, a bringák ilyen spéci, elektromos rásegítéses kütyük voltak, úgyhogy elvileg kevésbé fárasztó - cserébe mondjuk a nap végére attól még nem érzem a fenekemet (párnán ülök éppen...) :-D Először a városban "gyakoroltunk" kicsit, meg megnéztük a Jardín Real-t, ami egy botanikuskert/park, de van ilyen gyerekeknek felfestett utcarészlet gyakorlópálya is.
A belvárosból az egyetemi negyedeket is útba ejtve jutottunk ki a város melletti farmok közé. Na az biztos hogy magamtól ilyen helyekre el nem jutottam volna! Mindenféle hagyma, meg narancs, meg helyi növény (pl. chufa) között, kis csatornák mentén kerekeztünk... érdekes, nem is gondoltam volna, hogy itt úgy öntöznek, hogy csatornák segítségével árasztják el a földeket. A két helyi vezetőnk (Silvia és Jorge) azt mondták, hogy még anno az arab időkből maradt meg ez a rendszer - és feltételezem, hogy elég jól bevált, ha azóta is használják :-)

Ezután elmentünk egy kis faluba (ami engem Szoboszlóra emlékeztetett), ahol a környék legjobb "horchata"-ját lehet kapni. Ha nagyon le szeretném fordítani, akkor azt mondanám, hogy "cukrozott mandulatej", amibe mi pl. fánk szerű sütit tunkoltunk... nyami :-) Az alapanyaga egyébként a korában említett chufa ("mandulafű"), amit kiszárítanak, és utána sajtolják ki belőle valahogy ezt a mandulatejet. Kérdezték, hogy nem túl édes-e... mondtam, hogy a "túl édes" fogalma nem létezik a szótáramban :-)

Innen tovább mentünk a kis földek között a tengerpartra... Valencia kicsi Velencéjét megnézni... óóóó gyönyörű volt! Színes házak, igazi turista-paradicsom! :-)

Na ekkortájt már kezdtem megéhezni (a korábbi kalóriabomba ellenére is :-D), úgyhogy nem bántam, hogy a végső célunk, egy kis (szerintem eléggé eldugott) vidéki étterem felé vettük az irányt...
Persze amikor már elkezdtem élvezni a biciklin a sebességet valami furcsa hangot hallottam... ó naná, hogy a hátsó kerekem defektes lett. Mondtam is a többieknek, hogy nyilván ha valami ilyesmi valakivel megtörténik, akkor az tuti én vagyok :-D
De nagyon fel voltak készülve, pik-pakk kicserélték a gumi-belsőt, és már folytattuk is az utunkat!

Az étterem egy farm tulajdonképpen. Körülöttünk csacsik, póniló, csirkék és kecskék + a növényeket is ott termesztették. Láttuk hogy csinálják a paellát (ami mint kiderült eredetileg valenciai találmány!), sőt még egy bazinagy keverőkanalat is a kezembe nyomott a roppant bátor séf bácsi ;-)

Az ebéd (délután 3-kor kezdtük!) spanyol szokás szerint kb. 3 féle előételből és a főételből, az itt készített paellából állt. Ez utóbbiban csiga is volt! Azt hittem csak a franciák ennyire őrültek... de nem :D
Caracol=csiga, egy újabb hasznos szó a mai napról :-)
Kaja után, mikor már tényleg kb kipukkadtunk még elmentünk egy helyi bácsival szekerezni a nem messze levő tradicionális valenciai farmházat megnézni, aztán lazán hazatekertünk :-)

Szóval ez az elmúlt néhány nap története :-)
Ha ügyes leszek, gyakrabban írok, és akkor nem lesz ilyen hosszú egy-egy bejegyzés... ;-)