Hétfőn a németeknél voltam - volt szerencsém jobban megismerkednem Herr Spuller-rel (tök fura, hogy nem a keresztnevükön hívják egymást a megbeszéléseken, hanem ilyen "hivatalosan"). Ő félig német félig magyar, és itt dolgozik Brüsszelben, Szász-Anhalt régiónál. Csütörtökre (mára) szervezett valami árvizes rendezvényt, és mivel kevés volt a regisztrált, úgy döntött, hogy hétfőn kiküldi az itteni magyaroknak is a meghívót - magyarul.
Hááát, aranyos volt, ahogy fogalmazott, de alig győztem javítani - ráadásul úgy, hogy ha lehet, nagyon ne törjem le a lelkesedését :-)
Mindenesetre fura, meg jó érzés volt munkaidőben a németeknél magyarul beszélni.
Este egy gyors bevásárlás jött még a közeli boltban, aztán haza - kicsit még csinálni a többi feladatomat.
A kedd délelőtti rendezvényt, ahova mentem volna lemondták, úgyhogy csak délután fél1-re kellett a Parlament Antal József épületénél lennem. Illetve lennünk, mert jött Gábor is. Vicces volt, mert már kb. délelőtt 11-kor elkezdtem melegíteni az ebédemet a németeknél, hogy időben odaérjek - néztek is rám, hogy mi a fene ütött belém :-)
A meglepi a Parlamentnél ért: nem találták a regisztrációmat, így belépőkártya sem készült nekem - úgyhogy hiába voltam ott időben, nem sikerült bejutni. Míg várakoztunk, összeismerkedtem egy pacákkal (hasonló helyzetben volt, mint én), aki a "Yehudi Menuhin" alapítványnál dolgozik, általános iskolások számára szerveznek programokat, hogy megszerettessék velük a művészeteket. Mondta, hogy épp mostanában "terjeszkednek" Magyarországra!
Miután mindezt megbeszéltük, közölték, hogy nem fogunk tudni bemenni a rendezvényre.
Kicsit felhúztam magam, megkérdeztem a biztonsági őrt, hogy hol lehet ilyen belépőkártyát szerezni. Mondta, hogy szemben van egy iroda, esetleg ott tudnak segíteni. Hát nem tudtak. Pedig sírni is megpróbáltam! :-P
Miközben agyaltam a megoldáson, belebotlottam még néhány hasonló cipőben járó emberkébe (volt, aki Franciaországból jött a rendezvényre!) és egy szervezőbe. Visszamentünk, beszéltünk másik szervezővel, hogy nincs-e valami megoldás. Akkor vettem észre, hogy van náluk egy csomó kimaradt belépőkártya. Úgyhogy mondtam, hogy adjanak egyet (nem érdekel kinek a neve van rajta), és hagymenjekbeazzal. A többiek mégjobban hisztiztek, úgyhogy szerintem a másik szervező annak a reményében, hogy legalább egy embertől megszabadul, a kezembe nyomott egy kártyát, és mondta, hogy menjek. :-)))
Bent megtaláltam Gábort - közben összebandált egy olasz nővel -, aki azzal a hírrel fogadott, hogy nincs konnektor a laptopnak. Mondom király, ez még kellett :-D De végül energiatakarékos módban majdnem a rendezvény legvégéig kibírta!
Hazaértünk. És szomorúan konstatáltam hogy kosz van, és mellesleg nincs elég tiszta ruhám. Úgyhogy ismét házitündérré váltam - és mikor már azt hittem, hogy akkor pihi, Zoli bejelentkezett skypon, hogy nem iszunk-e egy sört valamerre... Végül abban maradtunk, hogy jöjjön át, igyunk bort és dumáljunk :-)
Külön jó volt, hogy így legalább meg tudtam Tőle kérdezni, hogy a másnapi világvége rendezvényre menő transzferbusz hol fog összeszedni (tudjátok, vannak néha gondjaim a tájékozódással:-P).
Szerdán isssszonyat korán (6:15) kellett kelnem, ami különösen rosszul esett az előző esti hosszú beszélgetés és iszogatás után. Cserébe fél órával a busz indulása előtt megtaláltam a helyet - sőt, fel is szálltam, mert baromi hideg volt (4-5 'C!).
Busszal 9 körülre értünk ki a rendezvény helyszínére - ami bár elvileg valami menő hotel volt, engem legjobban a csillebérci úttörőtáborra emlékeztetett. De komolyan :-D
Mindenesetre a korai kelésnek köszönhetően nem voltam valami barátkozós hangulatban... Először a hangosító sráccal ismerkedtem össze - kértem egy kis áramot a laptopnak :-)
Aztán meg osztogattak ilyen USBs kütyüket, amikkel adatokat lehet cserélni (http://getyoo.com/). Persze az enyémet nem találták, úgyhogy újat kellett csinálni... nem is én lennék :-D
Az első előadó nagyon jó volt. A The Boston Consulting Group-tól jött, és hihetelten életteli, érdekes prezentációt tartott. Csak úgy röpült az idő :-)
Aztán hirtelen lelassult, mikor uncsi "kerekasztal beszélgetés" kezdődött néhány meghívott között, de hát ez ilyen... Kávészünetben összeismerkedtem egy litván pacákkal - ma (csütörtök) is összetalálkoztunk, és adott egy jó hétvégi kirándulós tippet :-)
Aztán a szervezők közül is összebarátkoztam eggyel, aki a Wallon Régiónál dolgozik. Vele igyekeztem franciául beszélgetni, úgyhogy legalább azt is gyakoroltam. :-)
Persze a délutáni kávészünetnél kiderült, hogy nem találják a visszaútra a buszra való regisztrációmat (királyság...) és mellesleg nincs több hely. De azt ígérte a csaj, hogy legfeljebb hívnak egy taxit. Gondoltam remek, csak ha végül mégis elfelejtik kifizetni, akkor nem eszek a következő néhány napban :-D
Ezután ittam egy teát (mert a hülye konferenciateremben bazi hideg volt), és újra belebotlottam a wallon barátomba, aki miután elmeséltem, hogy hogy jártam a transzferrel, rögtön felajánlotta, hogy hazahoz :-) Valakitől azt hallottam, hogy a belgák nem kedvesek... Itt azok! :-)
Mondtam, hogy nemjó, mert én már fél7kor indulnék vissza, mert még dolgom van - Ő meg csak a vacsi után este tud eljönni. Mindenesetre elkezdett telefonálgatni, meg intézkedni, és a végén szólt, hogy rendben lesz a busz.
Olyannyira rendben volt, hogy az okos szervezők 30 emberrel számoltak - csak éppen azt nem tudták, hogy 50 fős buszt rendeltek :-D No comment. Eddig azt hittem mi csak "elég jó" szervezők vagyunk - ezután a rendezvény után azt mondanám, hogy "nagyon tuti állat királyok" :-))
Este 3/4 8 körülre értem haza, aztán meg még taliztam Melindával - többek között kihozta nekem a webcamera telepítőcédéjét, amit sikeresen otthon hagytam :-)
Beszéltünk még pár szót, szegény meg van fázva :-( Aztán jöttem haza - gondoltam pihenni. De még mindig volt email, amire válaszolni kellett stb., meg még skypoltam a családdal is úgyhogy megint éjfél volt, mire ágyba kerültem.
Ma reggel ismét hajnali kelés - de legalább ezúttal nem egyedül mentem ki az "úttörőtáborba" a konfira. Pedig próbáltam a tegnapiból okulni, és kicsit később indulni, de így is sikerült nagyon hamar odaérni a helyszínre. Csak a busz nem volt sehol. Bekéreszkedtünk a Bizottsági élpüeltbe, hogy ne fagyjunk meg, amíg várakozunk. Egyszercsak jött egy nő, hallottam, hogy Ő is erre a konfira jönne, és a buszról hadovált valamit a recepciósoknak franciául. Kérdeztem, hogy mizu. Mondta, hogy regel negyed8kor kapott egy üzenetet, de nem érti teljesen, csak annyit, hogy valami nem jó a busszal. Mondtam, hogy szívesen meghallgatom, hátha együtt össze tudjuk rakni. Kiderült, hogy a sofőr lebetegedett, és még nem tudták megoldani a helyettesítését (??? nincs Brüsszelben egy nyamvadt buszsofőr, aki ráérne???). Mondom király. Hívni kéne a szervezőket. Azán átváltottunk angolra, hogy Gábor is értse, és elkezdtünk keresgélni a papírjaink között, hátha fel van írva valahova a szervezők száma. Hát nem volt, cserébe érdekes felfedezést tettem a nő visszaigazolását nézve...
Magyar volt :-D
Jót nevettünk, aztán némi további szervezés után (találtam az épületen kívüliek között egy nőt, aki tudta a szervezők számát - Ő is valamennyire szervezőféle volt) megjött a busz is. Csak épp kisebb, mint kellett volna. No comment. Végül ez a félszervező hölgy a saját kocsijával elhozta azokat, akik a buszra nem fértek fel.
A buszon ismét a litván fickó mellé keveredtem, aki mondta, hogy már itt él egy ideje, és milyen tuti parkok vannak erre stb. - sőt kiderült, hogy kb. ugyanazon a környéken lakunk. Nem messze tőlünk van a Montgomery megálló (metró, busz, villamos...), ahonnan a 44-es villamos kivisz egy Tervuren nevű városkába (a gyengbbek kedvéért az utca, ami a Merode-ot és a Montgomery-t összeköti "Avenue de Tervuren":-)), ahol van valami nagy Afrika gyűjtemény, amit érdemes megnézni. Állítólag a 70es évekig még egy kitömött fekete ember is volt - csak aztán mindenféle aktivisták elvitették.
A konfi egyik előadója ma is nagyon megkapó prezit tartott. Az a tervük, hogy egy napenergiával működő repülővel megállás nélkül körberepüljék a Földet (http://www.solarimpulse.com/)! Már egy teszterpülésen túlvannak, amikor is egy egész nap és egész éjszaka repültek... és még tovább is tudtak volna!
Úgyogy hihetetlen lelkesítő előadást tartott, és az ember tényleg elhitte, hogy semmi sem lehetetlen.
Délután ma viszonylag emberi időben értünk haza (6 körül), úgyhogy még gyorsan megcsináltam az otthoni dolgaimat, beszéltem Ádámmal meg Anyával, főztem ey kis tésztát holnapra, most befejezem a blog-írást, és megyek zuhanyozni, és végre igyekszem éjfél előtt lefeküdni aludni :-)
2 megjegyzés:
Nem tudom, hogy milyen kint általában a szervezés vagy téged érnek mindig olyan dolgok, hogy a napodat érdekessé tegyék, de ez a sok "nem találom a kártyát", busz késések stb már meg sem leptek a történet végére. :D
De szerintem nem baj ez, mert ezek a dolgok hozzák igazán össze az embereket és késztetnek arra hogy mindenképpen ismerkedj és beszélgess. :)
Mindenesetre nagyon örülök, hogy jól érzed magad és nyüzsgős kis életed van kint :)
Szia Nóri!
Köszi a kommenteket :-)
Tényleg nem unatkozom - bár inkább ilyen rapszodikus, néha rámtör a honvágy, máskor meg el tudnám képzelni, hogy (bizonyos feltételek mellett ;-) ) itt éljem le az életemet!
Ami a szervezést illeti - sztem annyi rendezvény van, hogy egyszerűen nincs kapacitás arra,hogy rendesen megcsinálják a dolgokat. Persze ez nem mentség, hiszen elvileg "gyakorlat teszi a mestert", de általában azért nem egyedüli elszenvedője vagyok a történéseknek - amik miatt legalább lesz egy-egy jó sztorim :-)
Drukkolok Neked is a melókereséshez!
Majd tájékoztass, hogy miújság!
Pusza
Megjegyzés küldése